2015. május 1., péntek

17. rész

-Hát veled meg mi történt?-kérdezte Michael elsápadva. Ashtonra kaptam a tekintetemet, akinek a szava is elakadt. Majd visszanéztem Luke-ra.
-Úristen, ülj le.-segítettem Luke-nak leülni.
-Te most komoly vérző orral jöttél el Hope-éktól idáig?-kérdezte Ash.
-Aha.-mondta, majd befogta az orrát.-Úgy se lát senki, korom sötét van.
-Itt a zsepi.-nyújtott felém egy 10 darabos zsebkendőt Ash. Luke kezébe nyomtam a zacskót.
-Mi történt?-kérdezte meg újra Mikey.
-Mentem volna bocsánatot kérni Hope-tól.
-Szólnom kellett volna. Ez az én hibám. Figyelmeztetnem kellett volna, hogy ne menj most anya közelébe.
-Mindegy már, megtörtént. Szóval csengettem, a kezemben volt egy szál vörös rózsa is, amit valószínűleg a nagy ijedtségben elejtettem és otthagytam. Már fel voltam készülve arra, hogy bocsánatot kérjek tőled, amikor anyukád nyitott ajtót. Vörös fejjel nézett rám, szemei csak úgy világítottak. Mondtam neki, hogy hozzád jöttem. Erre idegesen kiabálni kezdett, hogy Hope nincsen itthon, majd hozzám vágott egy poharat, amit a kezemmel sikerült kivédenem. De a második pohár már olyan váratlanul ért, hogy orron talált. Kibebaszottul fájt.
-Ne haragudj Luke, nem akartam, hogy bántson.-kezdtem könnyezni.
-Ha nem véreznék, most átölelnélek. Ne sírj, hamar eláll.-mondta mosolyogva, orrhangon.
-Hope, szerintem jobb lenne, ha ők is tudnának róla.-bökdösött meg Ashton.
-Majd később.-intettem le.
-Mit kell elmondani?-kérdezte Michael. Becsuktam a szememet és elgondolkodtam, hogy ezt az egészet hogyan is tálaljam Luke-nak. Ki lesz akadva, hogy már megint meg akart verni anya. Nem bírja elviselni az e fajta erőszakot. Sohasem verne meg senkit. Maximum ha megütik. Azt visszaadja. De sohasem kezdene el egy verekedést. Amikor a múltkor is megpofozott anya, láttam rajta, hogy milyen ideges volt. Majdnem felrobbant, már alig tudta magában tartani a düht. Félt engem, nem akarja, hogy megverjenek.
Elővettem ismét a telefonomat majd megkerestem rajta a hangfelvételt. Elindítottam.
-Amúgy Luke, nagyon hülyeségen vesztünk össze, bocsánatot szeretnék kérni.-mondtam halkan.
-Semmi baj.-mondta mosolyogva, majd megfogta a kezemet. És így hallgattuk végig a hangfelvételt. Luke végig ugyanolyan fejet vágott. Semmi meglepődöttség, semmi furcsa reakció. Pedig azt hittem, hogy kikel magából, vagy valami. De semmi.
-Megdobált?-kérdezte a hangfelvétel végekor Michael.
-Meg. Poharakkal és tányérokkal.-válaszoltam.
-Ez nagyon durva gyerekek...-válaszolta Luke.
-Ha neked ez így durva, akkor gondolj bele, hogy Hope hogy érezhette magát, amikor ezt az egészet átélte.-dünnyögte Calum.
-Hát én szóhoz is alig jutok.-nyelt egyet Mikey. Én csak vállat vontam. Ritka szar pillanatunk egyike. Történt már durva dolog velünk, de az utóbbi időben jobban elfajultak a dolgok. Kórházba kerültem Liz miatt, Luke-ot meg megdobálta anya poharakkal annyira, hogy vérzik az orra. Ha most ilyenek történnek, akkor mi lesz később?
Rá néztem Luke-ra, aki egy pillanat alatt fal fehérré változott.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle.
-Azt hiszem, hogy egy kicsit szédülök.
-Hozok vizet.-mondta Calum, majd szaladt is ki a konyhába.
-Mióta vérzik az orrod?-kérdeztem.
-Vagy egy negyed órája...-válaszoltam egyszerűen.
-Micsoda?-kérdezett vissz Mikey.
-Akkor azért szédülsz.-a combomra csaptam.
-Itt a víz.-mondta Calum, majd Luke kezébe nyomta a poharat. Értetlenül néztek egymásra, mire mosolyogtam egy kicsit. Aztán kivette Luke Calum kezéből a poharat, majd inni kezdett.
-Te hol alszol ma kicsim?
-Itt Calum-nél. Aztán majd eldől még.
-Gyere át hozzánk.-mondta egyszerűen.
-Majd inkább holnap. Szeretnék végre egy nyugalmas estét.
-Rendben kincsem.-puszit nyomott a fejemre.

***1 órával később***

Luke most már jól van, haza is ment. Úgy feldühített, hogy anya képes volt megütni őt. Akár csak poharakkal is. Nagyon-nagyon mérges vagyok rá. Most kell erősnek lennünk, nem könnyű kibírni ezt a sok hülyeséget. Már nem csak lelkileg, hanem testileg is bántanak minket, ami azért eléggé ijesztő. És nehéz kivédeni az ilyet. De mi nem is akarjuk kivédeni, csak hagyjuk, hogy megtörténjen. Hagyjuk, hogy bántsanak, közben meg ugyanolyanok vagyunk, mint amilyenek voltunk. Nem teszünk és nem is fogunk tenni ez ellen. Ezt vállaltuk valamilyen szinten. Persze, nem ennyire, hogy megvernek minket, meg "megmérgeznek", de nekünk ez jutott. 

***Másnap reggel***

-Hope, kelj fel.-bökdösött valaki a jobb oldalamon. Óvatosan kinyitottam a szememet, majd megláttam Calum sötétbarna szemeit.
-Mi az?-kérdeztem álmosan.
-Itt van a boszorkány...-ennyit mondott.
-Kicsoda?
-A boszorkány.
-Jaa...-ennyit mondtam, majd visszadőltem a párnák közé.
-Hozzád jött.-bökdösött meg újra.
-Küld el.-vágtam rá egyszerűen.
-Próbáltam már elküldeni, de nem akart elmenni. Erősködött, hogy keltselek fel.
Nagy dünnyögések közepette felálltam az ágyról és felvettem egy pólót. Beletúrtam a hajamba, majd kivánszorogtam a nappaliba. Ásítottam egyet, majd ránéztem az órára. Reggel 06:32 van. Miért jön ide ilyenkor? Aludjon inkább...
-Jó reggelt Liz. Mit szeretnél?-dűltem neki az ajtónak.
-Azt szeretném, hogyha békén hagynád a fiamat. Egész este sírt, alig tudtam megnyugtatni. Mit tettél vele? Megverted? Tiszta lila az orra körül, meg az arca is.-mondta idegesen Liz. Hogy mi van? Luke sírt egész este? Ez nekem furcsa...ráadásul ezt már megbeszéltük. Anya megütötte, de azt mondta, hogy semmi baj. Már nem vagyunk fasírtban, megbeszéltük és minden megy tovább. Akkor meg otthon miért sír?
-Liz Hemmings!-tört be a kapun idegesen anya. A homlokomra csaptam.
-Baj van Hope?-állt mögém Calum. Én csak anyára és Liz-re mutattam.
-Felhívnád nekem Luke-ot, hogy jöjjön ide? Nem fogom tudni szétszedni őket.-Calum a kérésemre csak bólintott egyet, majd visszament a szobájába.
-Te már megint itt vagy?-kérdezte idegesen anya Liz-től.
-Hol kellene lennem? A fiam egész este sírt, úgy megbántotta a lányod!
-Á-á-állj!-dadogtam.-Ezt most fejezzétek be!
-Mi van? A te fiad bántja folyton az én lányomat!-puffogott anya.
-Mégis mivel? Hogy szereti ezt a nyomorultat?
-Milyen nyomorult?-kérdeztem idegesen.-Én lennék a nyomorult?
-Nézz már magadra! Most is más pasiknál alszol, ezeregy százalék, hogy volt Calum és közted valami az éjszaka.-kiabált a szemembe Liz.
-Ezt kikérem magamnak! Én szeretem Luke-ot, nem csalnám meg soha! A megcsalás gusztustalan dolog!
-Maradj kussba!-ordított Liz. A szememet nagyra nyitottam és a számat résnyire kinyitottam. Anya és Liz egymás szavába vágva kiabáltak egymással.
-Mi ez?-állt mellém Mali a szemét törölgetve.
-Nem hiszem el, hogy nem lehet egy nyugodt éjszakám. Nézd meg, háromnegyed 7 lesz, ők meg itt ordítoznak egymással.
-Jön Luke.-simogatta meg a hátamat Calum.
-Köszi, hogy felhívtad.
-Na jól van gyerekek, csináljatok velük valamit, mert kihívják ránk a rendőrséget.-mondta Mali, majd megfordult és elment.
-Meddig fogják még ezt csinálni?
-Fogalmam sincsen.-vontam meg a vállamat, majd hallgattam ahogyan Liz és anya tovább veszekednek.
-Ilyen embert kellett nevelned! Elcsúfítja magát a pierecing-jével!-kiabált anya.
-Neked meg ilyet kellett nevelni? Akinek az egész élete egy csőd?-ordított Liz. Kicsit mérges lettem. Nem is csőd az életem...-Ráadásul a párodat is megcsalod!
-Ő nem a párom, hanem a férjem! És szeretem és nem csalnám meg.-na, ezért ezen erősen elgondolkodnék. Ki tudja hol van anya, amikor apa elmegy egy hosszabb repülő útra. Általában nem szokta otthon tölteni az éjszakákat.
-Ha csak egyszer is meg meri bánta Hope Luke-ot, abban nem lesz köszönet, se neked, se a családodnak!-üvöltötte Liz.
-Ha csak egyszer is összetöri Luke a lányom szívét én komolyan mondom, hogy elintézem, hogy egy iskolába se kapj munkát!
- Kit érdekel? A fiam egy énekes!
-Na, majd meglátod, hogy kit érdekel, ha nem kapsz többé állást.
-Ott van Amerika, meg a többi ország, te idióta.
-Tudod kit nevezz idiótának.-anya pofonvágta Liz-t. Én résnyire nyitott szájjal Calum felé kaptam a fejemet.
-Jó, most már csinálnunk kellene valamit.-mondta. Én csak bólogattam. Anya és Liz egymásnak estek. Tépni kezdték egymás haját, pofozkodtak és rugdalóztak. Mint az óvodások. Kész röhej az egész, hogy korán reggel ide jönnek csinálni a feszültséget.
-Liz! Anya!-kiabáltam rájuk.-Fejezzétek be!-anyáékhoz szaladtam és próbáltam szétszedni őket. Jött Calum is és ketten már sikerült szétszednünk őket. Én Liz-t tartottam vissza, míg Calum anyát. Mind a ketten fújtattak.
-Anya!-kiabált Luke.-Mi folyik itt?-vonta kérdőre.
-Kisfiam, felidegesítettek!-mutatott ránk Liz. Én kinyitott szájjal néztem rá.
-Ne haragudj Liz, de mi idegesítünk fel? Amikor idejössz az anyámmal együtt reggeli háromnegyed hétkor és csináljátok a balhét? Mind a ketten elszégyellhetnétek magatokat, amiért így viselkedtek, mint az óvodások.
-Kislányom, ezt meg lehetne előzni, hogyha nem lennél együtt Luke-al.-mondta anya már higgadtan.
-Igen.-helyeselt Liz. Leglább valamiben egyet értenek. De miért pont ebben?
-Nem...-ráztam meg a fejemet.-Akármi lesz, mi együtt maradunk Luke-al.-néztem a kapuban álló Luke-ra.-Szeretjük egymást. Úgy szeretem, mint még soha senki mást. Ő értelmet ad mindennek. Miatta szép a napfelkelte és miatta jó aludni. Csak az emberek nem képesek ezt ép ésszel felfogni. Hogy én szeretem őt és ha kell akkor az életemet adnám érte.-itt elsírtam magam és visszamentem a házba. Egyenes út vezetett Calum szobájáig. Bedőltem az ágyába és sírtam tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése