20. rész

Sziasztok!
Most csak egy ilyen kicsi rövid résszel jöttem. A következő hosszabb lesz.
Addig is: jó olvasást! :)

(a kép forrása: weheartit)

Mindenki síri csendben lett. Végigfutott a hátamon a libabőr és csak Luke halk "au"-ozását hallottam. Hirtelen felálltam és odasiettem hozzá. A padlón végigfolyt a víz és mindenhol tészta volt. Senki nem csinált semmit, csak ültek egy helyben elképedt arccal. Anya ott állt pár méterre Luke-tól, de nem ment volna oda segíteni neki.
-Ne gyere ide Hope!-szólt rám Luke.
-Lizz! Valaki!-néztem magam mögé. Ebben a pillanatban Lizz pattant is. Láttam, ahogyan Luke könnyezni kezd elég erőteljesen. Könnybe lábadtak a szemeim. Csak azt tudtam hajtogatni magamban, hogy nem lesz semmi baj. Lizz és anya segítettek Luke-nak a csaphoz menni és hideg víz alá tették a kezét.
-Ben, vannak a jégtartókban jegek. Vedd ki őket!-utasította Lizz.
-Hope, Hope.-szólongatott az öcsém. Nem érdekelt annyira. A kezemet a szám elé tettem. Nem hiszem el, hogy ennek most kellett megtörténnie, Karácsonykor mehetünk az ügyeletre.
Ben kiszedte a jégkockákat a fagyóból és egy zacskóba tette. Majd odaadta Liz-nek, aki Luke karjára tette.
-Azt hiszem fagyasztott borsó is van a hűtőben, azt is add ide!-kérte Lizz. Nagyon rossz volt ránézni Luke-ra, sütött róla a fájdalom.
-Hope, gyere már!-mondta ismét az öcsém.
-... hagyj már békén! Nem látod mi történt?
-De ez fontos!-húzott magával a mosdóba.
-Mi volt annyira fontos, hogy berángattál ide?-néztem rá könnyes szemmel. Ő elővette a telefonját, majd megszólalt.
-Nem véletlen volt az, ami most történt!-mutatta a mutatóujját.
-Mi van?
-Anya és Lizz kitervelték ezt. Hallottam a beszélgetésüket. Kitervelték ezt az egészet, érted? Először rád akarták borítania a vizet, de Lizz azt akarta, hogy Luke sérüljön meg, mert akkor neked jobban fáj.
-Naa...-mosolyogtam egy pár másodpercig, majd egyből komolyra változott a tekintetem.-Ezt nem hiszem el.
-Nem hiszed el? Akkor hallgasd meg.-feloldotta a telefonját, majd beindított egy hangfelvételt.
-Akkor Hope-ra véletlenül ráborítom a forró vizet.-mondta anya.
-Én azt szeretném, ha inkább Luke-ra öntenéd rá.-kezdte Lizz. Nem akartam hinni a fülemnek.-Borítsd rá a forró vizet és állítsd be ezt az egészet úgy, mintha csak egy baleset lett volna. És az Hope-nak nagyon fájna. Jobban, mint Luke-nak.
-De biztos, hogy ezt akarod? Feláldozod a fiadat, csakhogy rossz legyen Hope-nak?-kérdezte anya. Én itt már sírtam.
-Igen, biztos, hogy ezt akarom.-mondta határozottan Lizz. És itt vége lett a hangfelvételnek. Megfogtam az ajtóban álló öcsém karját és arrébb húztam, hogy kimehessek.
-Anya!-ordítottam torkom szakadtából. Még mindig sírtam. Mindenki rám kapta a fejét.-Normális vagy te? Direkt fájdalmat okozol másoknak? Hát ember vagy te?
-Hope, beléd meg mi ütött?-próbált megérinteni.
-Ne érj hozzám!-mondtam neki idegesen.-Olyan undorító vagy. Rám akartad borítani ezt a forró vizet. De Lizz-el aztán megbeszéltétek, hogy legyen Luke az áldozat, mert nekem jobban fájna az. Normálisak vagytok? És mi van akkor, ha nem gitározhat többet? Észnél vagytok?
-Te mégis miről beszélsz?-kérdezte Lizz.
-Kérlek...-kezdtem bele ismét sírva.-Kérlek ne tegyetek úgy, mintha nem történt volna semmi. Mindenről ti tehettek!
-Hope, ezt nem gondolhatod komolyan.-mondta Luke, miközben a kezével támasztotta a fejét.
-Itt vannak a mentők.-szaladt be Ben a konyhába. Ránéztem ijedten az öcsémre, majd kiszaladtam. Tom utánam.
-A hangfelvételt ne töröld ki.-nyomtam egy puszit a fejére.
-Hova mész?
-Nem tudom.-mondtam szomorúan és beengedtem az ajtón a mentősöket, majd elmentem.
A nap enyhén süt, jó idő van. Ennek a balesetnek meg pont most kellett megtörténnie. Ráadásul nem is baleset volt, hanem direkt volt minden.

***Luke szemszöge***

Csak fogtam a kezemet és összeszorítottam a fogaimat. Kiabálni és káromkodni tudtam volna. Végignéztem a vendégeken. Mindenki el volt képedve. Jött anya meg Rose és hideg víz alá tették a kezemet. Aztán Ben hozott nekem valami fagyasztott cuccot és közben hívta a mentőket. Anya közben kérdezgette, hogy jól vagyok-e.  Mindig azt válaszoltam neki, hogy minden rendben van. Már megint egy baleset...miért pont Karácsonykor? Pár perccel később Hope üvöltözni kezdett. Hogy Rose és anya csak kitervelték ezt az egészet, és, hogy ez mennyire gusztustalan dolog. Nem tudtam elhinni...nem hiszem el, hogy anyáék tették ezt, Ezt nem lehet kitervelni, szóval ez csak egy baleset lehetett. Vagyis azt hittem...

Megjöttek a mentősök és mondták, hogy nem lesz semmi bajom, csak borzalmasan fájni fog a kezem. Megnyugtattak, tényleg...még jó, hogy fájni fog. Azt is mondták, hogy szerencsém van, mert nem égett meg a kezem, de bevisznek a kórházba egy röntgenre, mert lehet, hogy eltört a csuklóm. Valami krémet kentek a kezemre, befáslizták és adtak fájdalomcsillapítót, majd Ben beült mellém a mentőautóba és elvittek a kórházba. Körülbelül 15 percet vártam, mire behívtak röntgenre. Megcsinálták a felvételt, ami kimutatta, hogy csúnyán megzúzódott a csuklóm és az egyik ujjamban megrepedt a csont. Szóval nem csak megzúzódott, de az egyik csontom meg is repedt...szuper. Viszont nem tudom, hogy mitől. Sehova sem ütöttem be a kezemet. Vagyis nem emlékszem rá. Nagy lehetett az adrenalin szintem, ezért nem észlelhettem, hogy beütöm valahova. Sínbe tették a törött ujjamat és a csuklómat újra befáslizták.

Az orvos azt mondta, hogy mellőzni kellene a gitározást vagy egy hónapig. Szerintem most jött elő rajtam a sokk. Megkérdeztem az orvost, hogy nem-e lehetne, hogy mégis gitározzak. Erre azt mondta, hogy lehet, de akkor magamnak ártok vele. Végül is elfogadtam, hogy ez történt és Bennel elköszöntünk, majd hazasétáltunk.

Itt járunk a házunk előtt. Hangos kiabálás hallatszódik ki. Amikor beléptünk a lakásba nemhogy a szememnek, de még a fülemnek sem akartam hinni. Hope és anya egymással kiabáltak.

Anya azt mondta, hogy muszáj volt megtennie. Hogy muszáj volt beleegyeznie abba, amit Rose csinált. Azt hittem, hogy leesik az állam. Könnybe lábadt a szemem, majd megszólaltam:

-Anya...ez most komoly?

-Kisfiam! Nem, ne értsd félre!

-Mit ne értsen félre? Hogy most vallottad be nekem, hogy ez az egész direkt volt?-kérdezte Hope idegesen.

-Takarodj innen!-üvöltötte anya. Lehet, hogy még az ablakok is beleremegtek. Hope kiszaladt a házból, én meg utána. Beszálltunk a kocsiba, majd Hope zokogva beindította.

-Lehet nem kellene így vezetned.-vetettem fel az ötletet. Szúrós szemmel rám nézett, majd elindult. Végigbőgte az utat. Minden piros lámpánál az orrát fújta. Egyikünk száján se jött ki egyetlen szó se. Amikor hazaértünk és Hope leparkolta az autót mély levegőket vett, gondolom próbált megnyugodni. Bementünk a lakásba, majd Hope egyből a szobába sietett.

-Szia Hope.-köszönt Allen.-Miért van ilyen fertőtlenítő szagod?-kérdezte. Lassan bementem a nappaliba. Allen elképedve nézett rám.-Veled meg mi történt? Miért van rajtad gipsz?

-Szia Luke.-jött ki a fürdőszobából Beatrice.-Veled meg mi történt? Jól vagy?

-Rose csinálta a feszkót. Anyával együtt.

-Eltört a kezed?

-Nem, csak megzúzódott a csuklóm, meg megrepedt az egyik csontom.

-De mit csináltak?-kérdezte Bea.

-Rám borították a forrásban lévő vizet.-mondtam egyszerűen.

-Hogy mi? Úristen, ezek megbolondultak? Normálisak ezek? Te jó ég!-hitetlenkedett Allen.-Tönkretehették volna a karriered is. Na, ezt nem hagyjuk annyiban! Akkor megégett a kezed is?

-Igen, de ez csak elsőfokú égési sérülés. Amúgy meg hagyd őket, már lerendeztük.

-De ezt tényleg nem hagyhatjátok annyiban.-mondta Beatrice.

-Mégis mit tegyek?

-Bea, felhívom majd a gyámügyeseket. Átvesszük az öcsémet és a húgomat. Rendben?

-Persze.-mondta Beatrice a fejét rázogatva.-Egyértelmű, hogy ezek után idejönnek.

-Kérlek Allen, ne tedd ezt.-jött ki a szobából Hope bőgve.

-Miért ne tegyem? Veszéllyel lehet a testvéreimre, meg akárkire!

-De így is bántanak minket. Kérlek ne tedd.-Hope közelebb ment Allen-hez és letérdelt elé. Úgy kérlelte őt.

-Hope, állj fel.-kérlelte Allen.

-Gyere ide.-intettem neki. Beleült az ölembe, én meg letörölgettem a könnycseppeket az arcáról.-Minden rendben lesz.-ő erre csak megrázta a fejét, ami azt jelentette, hogy nem.

-Majd holnap felhívom a gyámügyeseket.-mondta Bea.

-Kérlek ne.-mondta Hope.

-De, így lesz a legjobb. Rá fog jönni, hogy valami nagyon elrontott.-én erre csak bólogattam.

-Fáj még a kezed?-kérdezte Hope.

-Biztos, de nem érzem a fájdalomcsillapítótól.-megpusziltam az arcát. Ekkor csengettek. Beatrice felállt és kiment ajtót nyitni.

-Szia. Hope és Luke itthon vannak?-hallottam meg Rose hangját. Ránéztem Hope-ra, aki a fejét rázogatta, a szája meg sírásra állt.