(a kép forrása: weheartit)
-Mi van anyával?
-Nézd meg ezt a videót.-Tom a kezembe adta a telefonját, amin már ment az a bizonyos videó.
-Hallod Tom, az anyád nagyon jó az ágyban.-mondta egy srác. Aki nem más volt, mint Andy. Évfolyam társam volt és nagyon rossz emlékeim fűződnek hozzá. Voltam már miatta az igazgatói szobába, sőt büntetésen is voltam miatta. Mindenkinek hazudik össze-vissza, mint a vízfolyás, ráadásul Luke-al majdnem összeverekedtek. Mindig mocskolódott velem és fogdosott. Amit persze se Luke, se Calum nem nézett jó szemmel.
Andy-ról a kép egy másodperc alatt átváltott egy ágyra. Amibe bedőlt két ember. Az egyik Andy, a másik...a másik az anyám.
-Szóval...mit akarsz velem?-kérdezte anya.
-Hát tudod, ezt-azt.-kuncogott Andy. Teljesen el vagyok képedve, nem akarok hinni ennek. Andy puszilgatni kezdte a félmeztelen anyámat.
-Elég Tom!-szóltam az öcsémre, aki kikapcsolta a videót.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze. Ez sok mindenre választ ad.-az arcomba temettem a kezemet
-És szerintetek ezt pénzért csinálta?-kérdezte Luke félénken.
-Az is lehet.-vonta meg a vállát Tom.-De nem tudom. A videó alá odaírta Andy, hogy 'Tom, jó az anyád az ágyban, küld el a nővéredet is".
-Mi?-képedt el Luke.-Ezt miért nem mondtad? Szétverem a fejét, csak kerüljön a kezeim közé.-mondta idegesen Luke.
-Hagyd.-nyugtattam le.-Az lesz a legjobb, ha nem foglalkozunk vele.
-De ez a féreg...-kezdte ismét Luke, de legyintettem egyet, mire csendbe lett.
-Hagyd, és kész.-vigyorogtam rá.
-Téged nem is érdekel, hogy anya megcsalta apát, ráadásul Andyval?-kiabált rám Tom.
-Psssztt...-csitítottam le az öcsémet.-Dehogyis nem. Csak erre már számítottam. Szóval már nem érint annyira rosszul.
-És mi lesz apukátokkal?-kérdezte Luke.
-Apa az valahol Európa felett van. Nem nagyon izgat.-mondtam egyszerűen.
-Jobban érdekel, hogy anya lefeküdt egy 19 éves fiúval...
-A gyereke lehetne.-mondtam felháborodva. Ekkor csörögni kezdett a telefonom, majd a képernyőre tekintve megpillantottam Michael-t.-Mondjad.-vettem fel a telefont.
-Szia, szia.-mondta nevetve.-Luke ott van veled?
-Igen, itt van ő is.
-Na, kérdezd már meg, hogy nem-e lenne kedve eljönni este egy szórakozóhelyre Calum-mel meg velem.
-Luke, azt kérdezi Mikey, hogy este elmész-e velük egy szórakozóhelyre?
-Mond meg nekik, hogy ja.-bólogatott Luke.
-Azt mondja, hogy igen.-válaszoltam Mikey-nak.
-Okés, te is jössz Hope?
-Nem is tudom...-gondolkodtam.
-Na, gyere már.-hallottam ahogyan Calum kiabál a háttérben.
-Jó, akkor én is megyek.-vágtam rá mosolyogva. Hallottam, ahogyan Michael és Calum üvölteni kezd a telefonba.
-8-ra ott leszek nálatok.-mondta gyorsan, majd letette a telefont. Rám csapta szó szerint. El se köszönt. Semmi, csak letette.
-Szórakozóhelyre mentek?-kérdezte csillogó szemmel Tom.
-Igen.-vágta rá Luke.
-Én is mehetek?
-Nem Tom, a szórakozóhely nem kisfiúknak való.-mondtam.
-Naaa...Hope, légyszíves.-kérlelt Tom, közben elindultam a konyha felé. Tom utánam.
-Nem és kész! Értsd meg, hogy fiatal vagy még ahhoz, hogy egy szórakozó helyre menjél.
-Hogy bizonyítsam be, hogy már megérettem arra, hogy elmenjek egy jót bulizni?-mosolygott rám Tom.
-Nem jössz, ezt már eldöntöttem.-vágtam rá. Beértem a konyhába és egy pohárba töltöttem magamnak vizet, majd lassan inni kezdtem.-Nem tudnád megvédeni magad, hogyha egy részeg alkat beléd kötne.
-Tudok verekedni.
-Nem erről van szó. Nem kell verekedni. El kell küldeni a francba.-újra belekortyoltam a vízbe.-Látod, mondtam, hogy nem tudod, hogy mit kell tenni.
-De hidd el kérlek, hogy én is oda való vagyok!
-Hope-nak tényleg igaza van Tom, még túl fiatal vagy az ilyenekhez. Mindenhol részeg emberek, az italodba kitudja, hogy mit kevernek, fellöknek, beszólnak és ki tudja még, hogy mi történhet. Majd máskor elviszünk téged is.
-De ne már. Luke, már te is az ő pártját fogod?-kérdezte reményvesztetten Tom. Luke erre csak vállat vont.-Köszi.
-Jó reggelt.-köszönt Beatrice.
-Neked is.-vágtuk rá egyszerre.
-Baj van Bea.-mondtam újra lehangoltan.
-Még most keltem fel. Máris baj van?
-Anya megcsalta apát.
-Ráadásul nem is akárkivel, egy 19 éves fiúval.
-Micsoda? Várjatok, még nem igazán keltem fel.
-Mi? Anya megcsalta apát?-jött ki ásítozva a fürdőszobából Allen.
-Aha.-mondta felháborodottan Tom.
-Gratulálok neki.-mondta Allen.
-Hogyhogy nem lepődtök meg azon, hogy az anyukátok megcsalja az apátokat?-kérdezte értetlenül Luke.
-Mert már számítottunk rá. Így nem ér meglepetésként minket ez a dolog. Nem ez az első eset, és valószínűleg nem is az utolsó.-mondtam könnyedén.
-De akkor is igaza van Luke-nak. A családotokról van szó.-Beatrice is Luke mellé állt.
-Milyen család, most úgy őszintén?-kérdezte meglepődötten Allen.-Kicsim, szerinted ez egy család? Az anyám utálja a szerelmet. És ennek mi a következménye? Hogy ők nem lehetnek együtt, csak nagy szenvedések árán.-mutatott ránk.-Azért költöztünk el, nem emlékszel? Mert minket is szét akart szakítani.
-Állj, mi?-kérdeztem.-Titeket is szét akart szakítani?
-Bizony.-bólogatott Bea.
-De akkor ezek szerint nem sikerült.-mosolygott rám Luke.
-Arra gondolsz, amire én?-kérdeztem fülig érő mosollyal.
-Ha arra gondolsz, hogy külföldre költözünk, akkor igen.
-Akkor tényleg egyre gondoltunk.
-Nem mentek ti sehova!-szólt le minket Bea.
-De miért?-egy másodperc alatt összetört bennem valami, ott belül.
-Mert még nagyon fiatalok vagytok ahhoz, hogy tudjátok, mi a jó nektek. Allen-el már mi is megbántuk, hogy Amerikába költöztünk. Azért jöttünk most vissza. De két kisgyerekkel elég nehéz volt.
-Szerintem mi tudjuk, hogy mit akarunk.-tiltakoztam.
-Ne szólj be hugi, hidd el, hogy nem tudod. Még itt maradtok egy jó pár évig, aztán azt csináltok amit akartok.-leült az étkezőasztalhoz Allen.
-Na, akkor mehetek buliba veletek?-kérdezte csillogó szemmel Tom.
-Nem.-válaszoltuk egyszerre Luke-al.
-Buliba mentek?-tette fel a kérdést Bea.
-Igen, majd este.-mondta Luke.
-A srácok tudják már, hogy mi történt a kezeddel?-kérdezte Allen.
-Még nem.-megrázta a fejét Luke.-Fogalmam sincsen, hogy hogyan fogom előadni nekik a történteket.
-De akkor most nem is gitározhatsz?-szomorkodott Tom.
-Egy jó darabig még nem. De már nem fáj annyira, mint tegnap.
-Ja, mert reggel egyből bevettél egy fájdalomcsillapítót.-megöleltem.
-Igen, de így is érzem, hogy fáj. Ráadásul ezzel a kezemmel pengetek, ezzel a kezemmel írok.
-Tiszta borzasztó.-mosolyogtam Luke-ra.
-Az.-megpuszilta a fejemet.
-Na, én megyek.-fogta meg a fejét Tom.-Nem bírom ezt a nyáladzást.
-Hogy alakul a helyzet Alexandra-val?-megkérdeztem gyorsan, mielőtt elmegy.
-Hoppá! Az kicsoda?-kérdezte Allen.
-Az öcsénk első barátnője.-mosolyogtam.
-Nagyon jól van, sziasztok!-ennyivel el is intézte. Kilépett a bejáraton és maga után hangosan becsapta az ajtót.
-Kértek reggelit?-kérdezte Bea.
-Attól függ, mit.-mondta Luke.
-Tojásrántottát.
-Jöhet.-mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél. Erre elmosolyodtam. Luke megfogta a kezemet és elkezdett behúzni a szobánkba. Amikor magunk mögött hagytuk az ajtót, megszólaltam.
-Miért jöttél be?
-Ezért.-válaszolta széles mosollyal, majd megcsókolt. Bal kezét az arcomra helyezte, a másik kezét meg lent hagyta a lába mellett. Éreztem, ahogyan kifújja a levegőt az orrán, éreztem minden egyes levegővételét. Ez egy olyan pillanat, amit nem akarok elfelejteni. Amire mindig emlékezni akarok. Amit lehet egy pár hónap múlva visszasírok. Éreztem, ahogyan az ajakpierecing-je a számat nyomja. Megfogtam a kezét, majd nekitoltam a szekrényemnek.
-Hm...ezt ne.-az ajkait elvette az enyémtől, majd halkan megszólalt. Én lágyan bólintottam egyet. Az orrunk összeér, a szánk csak pár centiméterre van egymástól. Újra megcsókoltuk egymást. Véletlenül megszorítottam azt a kezét, amin a kötés van. Felszisszent egy kicsit én meg mosolyogtam egyet. Becsuktam a szememet, így még jobban át tudtam érezni azt, amit ő érezhet most. Éreztem, ahogyan dobog a szíve. Kimondhatatlanul boldog vagyok.
-Azt akarom, hogy ennek sohase legyen vége!-súgtam a fülébe.
-Nem is lesz.-mondta. A karjai közé bújtam, majd szorosan átöleltem.
-Készen van a reggel.-jött be Allen a szobába.
-Köszi.-mondta Luke.
-Legközelebb hugi, ne lökd annyira neki Luke-ot a szekrénynek.
-Bocsi.-mondtam nevetve, majd Allen-re kaptam a fejemet, de már ki is lépett az ajtón.
-Szerinted hogy mondjam el a fiúknak, hogy most egy jó ideig nem tudok gitározni?
-Hát csak egyszerűen mond el nekik. Mire kezdődik a turné, addigra már úgy is gitározhatsz. Ezt meg amúgy is meg kellene érteniük, és ahogy én ismerem őket, megfogják. Aggodalomra semmi ok.-próbáltam higgadt lenni, de valójában még mindig feldühít a dolog, amit anyáék műveltek.
-Miért történik velünk mostanában ennyi sok rossz dolog?-lebiggyesztette ajkait. Mosolygásra állt a szám.
-Nem tart örökké.-hát persze, hogy nem. De Luke nem tudja, hogy mikre vagyok képes. Amikor Angie bántotta magát, a lelkemre kötötte, hogy én sohasem próbálhatom meg azt, amit Angie, mert nem engedné meg nekem. De amiről nem tud, az nem fáj neki.-Szeretsz?
-Leírhatatlanul és kimondhatatlanul!-megpuszilta a homlokomat, majd megragadta a kezemet és visszasétáltunk az étkezőasztalhoz, ahova már a kész reggelink volt kitéve. Luke, mint egy úriember, kihúzta nekem a széket és megvárta, amíg leülök.-És te is szeretsz engem?
-Annyira, mint Micimackó a mézet. Nélküled nem tudnék élni Luke, hogy kérdezhetsz ilyet?-mosolyogtam rá az étkezőasztal tulsó végébe. Elkezdtük enni a reggelit, mire Sophia szaladt ki a szobájából sikítozva.-Mi az?-kérdeztem tőle ijedten.
-Egy pók.-mondta rémülten. Luke-ra néztem, aki megrázta a fejét. Borzalmasan fél a pókoktól, szóval most csak én vagyok itt, aki kibírja a látványát.
-Mutasd, hol van.-letettem a villámat és felálltam az asztaltól. Sophia óvatosan ment a szobája felé, majd amikor beértünk, rámutatott egy pókra.-De hát Sophia.-mosolyogtam egyet.-Ez egy aprócska pók. Ez nem bánt, nem kell tőle félni.
-De én félek...
-Jó, akkor nézd csak. Itt van ez a lap.-megfogtam a földön lévő papírt, majd felvettem vele a pókot. Sophia sikítani kezdett.-Ne, ezt ne kérlek.-megfogtam a kezét és próbáltam rávenni arra, hogy ne sikítson. Lassan kimentünk az előszobába, kinyitottam az ajtót, majd pár méterre az ajtótól leguggoltam, mellém Sophia. A kis papírkáról lefújtam a pókot, majd a mellettem guggoló kislány rám mosolygott.-Látod, nem kell félni egy ilyen kis bogártól. Ez nem bánt. De ha máskor is találsz egy pókot, akkor szólj nekem.-rá kacsintottam, majd nagy örömmel visszaszaladt a lakásba. Felálltam, majd én is vissza mentem az étkezőasztalhoz enni.
-Mit csinálunk ma addig, amíg el nem megyünk bulizni?-kérdezte Luke.
-Fel akartam venni a videót, amiben elénekeljük az Up-ot.
-Hogy mit?-kérdezett vissza. A számról a mosoly egy másodperc töredéke alatt eltűnt.
-Luke, ezt ne csináld. Megígérted már régen, hogy elénekeljük ezt a dalt a csatornámra, mert a rajongók ezt kérték.
-Ú, basszus...-csapott a fejére.-Teljesen kiment a fejemből bébi, ne haragudj.
-Nem is te lennél...-válaszoltam szomorúan.
-Mivel tudnálak kiengesztelni?
-Ha végre megtanulnád a szöveget és most egyedül hagynál. Bemegyek a szobába, behangolom a gitáromat, előkészítem a kamerát és felveszem a videót. Köszike.-rá mosolyogtam, majd a tányért a kezembe véve, bementem a szobába és magam után hangosan becsaptam az ajtót. Tényleg nem is Luke lenne, ha nem felejtette volna el. Szinte mindent elfelejt. Ő mestere a dolgok elfelejtésének, csak gratulálni tudok neki. Igazéból nem haragszok rá, ez várható volt. Amúgy is nagyon sok dolga van, de ezt tényleg megígérte. Fontos, hogy a közös rajongóink megmaradjanak, hisz még ők tartják bennünk a lelket. De ehhez ő is kell. Ha csak én csinálom a dolgokat, akkor azt a kevés embert is elveszítjük, akik eddig velünk voltak. Az meg nem hiányzik, és szerintem ő is ezt gondolja.
(a kép forrása: weheartit)
Gyorsan megettem a maradék rántottát, majd a kezembe kaptam a telefonomat és a gitáromat. Megnyitottam a telefonomon a hangolómat, majd egyesével pengettem a húrokat, hogy megnézzem, rendesen be van-e hangolva. Mivel a gép is úgy mutatta, hogy minden okés, és én is úgy vélem, hogy nem ad ki hamis hangot a hangszerem, így negyed óra után elővettem a kamerámat. Beállítottam, majd ezután készítettem egy próbafelvételt. Visszanéztem a próbafelvételt. A fények pont jók, bár egy kicsit süthetne erősebben a nap, mert akkor látszana a sminkem -mert így nem annyira észrevehető. De ettől eltekintve minden jó. Csak aztán nehogy kapjam a megjegyzéseket, hogy "jaj, 18 éves vagy és nem is sminkeled magad", mert már megkaptam egyszer. Könyörgöm, ez nem egy sminkes videót, hanem éneklős, előadós. Ne azt nézzék, hogy milyen kencefice van az arcomon, hanem, hogy hogyan éneklek. Mellesleg nem nagyon érdekelnek az ilyesfajta "kritikák".
Újra elindítottam a videót, a kezembe kaptam a gitáromat és leültem az ágyamra. Köszöntem egyszer. Meg még egyszer. És a végén azon kaptam magam, hogy már vagy huszadjára köszönök, mire sikerült végre rendesen felvenni a bevezetőt. Aztán elkezdtem beszélni...egy kamerának. Még néha most is furcsa, hogy senki nincsen a szobába, de én akkor is beszélek. Egy kamerához.
Párszor beleakadtam a mondani valómba, de végül mindig sikerült elmondanom rendesen, hogy mit akarok. Vagy háromszor kezdtem bele minden 3. mondatba. Nem tudtam, hogy hogyan fejezzem ki az érzéseket, amik belül vannak, amit a rajongók okoznak nekem. A feliratkozókról meg ódákat tudtam volna zengeni. Egyre többen vannak és egyre kedvesebbek, egyre kedvesebb véleményeket hagynak maguk után. De természetesen található gonoszkodó komment. Amiből van bőven, ezért alakult ki az, hogy aki hagy egy ilyen kommentet, azt egyszerűen letiltom. El tudom viselni, hogyha valakivel nem egyezik meg a véleményünk, de valószínűleg az az illető se repdesne örömében, hogyha készül egy videóval, beleadja lelkét-testét és akkor gonoszan lehurrogják.
Amikor elmondtam mindent, amit akartam, belekezdtem a dalba. A mostani választásom Carly Rae Jepsen-től a Good Time-ra esett. Már hónapokkal ezelőtt engedélyt kértem a dal elénekléséhez és természetesen meg is kaptam, aminek iszonyúan boldog voltam. Mert amikor ezt a dalt éneklem, vagy csak meghallom, elönt valami megmagyarázhatatlan dolog. Egy dolog, ami boldoggá tesz, ami előidézi bennem a meleg nyári napokat, a hűs nyári estéket és igazéból mindent, ami a nyárral kapcsolatos. És van, amikor kiráz a hideg, amitől egyszerűen frászt tudok kapni. Hallgatom a dalt és egyszer csak azt veszem észre, hogy tiszta libabőr a lábam, a kezem. Luke-ra egyszer ráhoztam a frászt ezzel. Azt hitte, hogy azért vagyok libabőrös, mert beteg vagyok, fázok és lázam van. Aztán mondtam neki, hogy ezt csak a zene hozza elő belőlem. Jót nevettem ezen. Jó tudni, hogy van, aki figyel rám, törődik velem, mellettem áll és szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése