2015. szeptember 20., vasárnap

24. rész

(a kép forrása: weheartit)

Én lassan felálltam a földről, majd Calum-nak is segítettem.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle.
-Persze.-válaszolta. Rá néztem a karjára, amit elborított a vér.
-Nem úgy nézel ki.-válaszoltam ijedten, erre ő is lepillantott vérző kezére.
-Calum...Hope...-mondta Luke. Én egy pillanatra rá kaptam a fejemet, majd elindultam kifelé. Egyre gyorsabban mentem, a végén már szaladtam. Amikor kiértem a helyről, egyből fogtam egy taxit és mondtam a sofőrnek, hogy melyik címre vigyen. Most az lesz a legjobb, hogyha haza megyek. Nem Allen-ékhez, hanem haza, anyához és apához. Remélem, hogy otthon van Tom, mert anyáékkal nem nagyon szeretnék társalogni.
Út közben találtam egy üvegszilánkot a hajamban, amit nagy nehezen sikerült kivennem. Körülbelül negyed órányi utazás után a kocsi megállt a ház előtt. Én fizettem, majd kiszálltam belőle. Kivettem a táskámból a telefonomat és felhívtam Tom-ot, de sajnos nem vette fel. Ezért elővettem a kulcscsomómat, megkerestem ennek a lakásnak a kulcsát és bementem vele. Anya a nappaliban TV-t nézett.
-Kislányom, hát te hogy kerülsz ide?-nézett elképedve anya. Nyeltem egy nagyot, ideges lettem egy pöppet, de ez pár másodperc után elmúlt.
-Tom itthon van?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Igen.-anya lesokkolóan nézett rám. Kicsit megijedtem, miért is, aztán gyorsra vettem az ügyet. Szó nélkül továbbmentem Tom szobája felé. Kopogtattam, majd benyitottam.
-Szia.-köszöntem.-Bocsi, sziasztok.-először csak Tom-ot láttam, de aztán megpillantottam a mellette fekvő Alexandra-t.
-Szia.-köszöntek egyszerre.-Hát te hogy kerülsz ide?-nézett rám ijedten.
-Ő a nővéred?-kérdezte Alexa.
-Igen, Alexandra, ő itt Hope. Hope, ő itt Alexandra.-mutatott be minket egymásnak.-Jól vagy?
-Miért ne lennék jól?
-Egy kicsit olyan...szóval olyan, mintha véres lennél...-mondta könnyeden Alexa. Lenéztem a lábamra, majd végigmértem magam. A felsőmön is van egy kis vérfolt és a kezemen is. Nem tudom, hogyan nem vettem észre.
-Jól vagyok.-takartam el a kezem.
-Ülj le.-mondta Tom.-De miért vagy véres? Mid vérzik?-én az íróasztalához mentem és leültem a forgós székéhez.
-Ez nem az én vérem. Ez Calum-é.
-Mit csináltatok Hope?-értem már miért nézett rám anya, annyira nagyon furcsán az előbb. Gondolom a folt miatt is, meg amiatt is, hogy ilyen hirtelen felbukkantam, miközben már jópár napja nem beszéltünk.
-Semmit, csak. Látod Tom, ezért nem akartalak elvinni a buliba.
-Kérlek ne keljen mindent kiszedni belőled! Mi történt a buliban?
-Ott volt Andy...-becsuktam a szemeimet és kifújtam a levegőt.-És Luke nem nézte jó szemmel. Meg akarta verni, vagy mit tudom én, hogy mit akart vele csinálni.-ekkor Tom Alexandra-ra kapta a fejét.-Ez persze nem sült el olyan jól. Andy meglökte Luke-ot, Luke Calum-nak esett, aki engem is elborított. Három pohár volt a kezembe és amikor elestünk, azok ugye széttörtek és szétvágták Calum kezét. És nagy valószínűséggel ezért lettem véres, amit eddig észre sem vettem. Ha nem mondjátok, akkor valószínűleg figyelmen kívül hagyom.
-De biztos jól vagy?-kérdezte Alexa.
-Persze, minden a legnagyobb rendben van. Csak Calum miatt aggódom, nem kellett volna otthagynom. Ma itt aludhatok?
-Egyértelműen.-bólogatott Tom.
-Köszönöm.-mondtam hálásan.

***Calum szemszöge***

Próbáltam Luke után menni és leszedni Andy-ról, amikor fellökött. Nekiestem a mögöttem állónak, fogalmam sincsen ki az, csak akkor tudatosult bennem hogy Hope az, amikor a földre esés után egyből széttörtek a poharak. Kicsit kínos volt a helyzet. Mindenki minket nézett. Hope felállt és hallottam, ahogyan a szilánkok estek le a ruhájáról, amikor az kisimult rajta. A fejemen hirtelen nagy nyomás keletkezett. Hope segített felállni, majd megszólalt.
-Jól vagy?-kérdezte. Pár másodpercig csendben voltam, majd megszólaltam.
-Persze.
-Nem úgy nézel ki.-csóválta a fejét és a kezemet nézte. Én is lenéztem a földre, ahol egy pár csepp vér volt. Hirtelen elöntött a melegség.
-Calum, Hope!-nézett ránk Luke sajnálkozóan. Hope hátat fordított és távozott. Az emberek halk suttogását hallottam, majd Luke közelített felém. Én csak megráztam a fejemet és közben a kezemet fogtam.-Jól vagy?
-Calum, mi történt? Jól vagy?-állt mellém Michael.
-Jól vagyok.-válaszoltam és a szemeimet összeszorítottam. Jött 3 nagydarab kidobó ember és kitessékeltek minket a szórakozóhelyről. Michael hívni akarta a mentőket, de sikerült lebeszélnem róla. Kicsit arrébb sétáltunk, Luke meg tiszta sokkban volt. Egy szót se szólt. Csak mászkált fel-alá, rugdosta a port a földön, az ujjait töredezte és néha a fejét fogdosta. Szerintem igazán még csak most tudatosult benne, hogy mit tett. A legjobban azt furcsállom, hogy nem hívta Hope-ot, amióta elment. Ez nem jellemző Luke-ra...ha csinál egy hülyeséget és Hope faképnél hagyja, utána órákig hívogatja, de persze, hogy Hope vagy kinyomja, vagy csak hagyja csörögni a telefonját. Lassan Ashton is kivándorolt a szórakozóhelyről, és persze, mindent tudni akart.
-Lemaradtam a moziról.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.
-Jobb is, hogy nem láttad.-mondta Mikey.
-Hope?
-Elment.-mondtam lehangoltan.
-Gratulálok Luke.-szólt neki oda Ashton.
-Ezt lehet most nem kellett volna.-mondtam halkan.
-Nem az én hibám!-kiabálta Luke.
-Jólvan, mindenki nyugodjon le!-szólt erélyesebben Michael. Lassan kezdett elállni a vérzés, amitől kicsit megkönnyebbültem.

***Másnap reggel***
***Hope szemszöge***

Nagy bűntudatom van, amiért tegnap otthagytam Calumot vérző kézzel, azt sem tudom, hogy mi történt vele ezután. Este alig aludtam valamit, így a reggelemet egy jó erős kávéval kezdtem. Andy nagyon felkavarta bennem a múltat, ráadásul az anyámmal is kavart, ami még jobban szíven ütött.
-Jó reggelt fiatalok.-nyitott be boldogan a szobába anya. Amikor felnéztem rá és meglátott engem, elakadt a szava.-Te mit keresel itt?
-Neked ahhoz semmi közöd!-vágtam rá. Alexa és Tom is engem néztek elképedt arccal.
-Miért vagy az öcséd pólójába? Miért fekszel a földön? És egyáltalán mit keresel itt?-Tom-mal szemeztünk egy pár másodpercig, majd anya megint megszólalt.-Csak nem összevesztetek Luke-al és otthagytad?-mosolygott.
-Neked ahhoz semmi közöd. Csak az öcsémet jöttem meglátogatni.-hebegtem-habogtam össze-vissza.
-Miért nem...-kezdte volna anya a mondatot, de én félbeszakítottam őt.
-Ne nehezítsd kérlek meg a helyzetemet!-felálltam a földről, majd anya elé álltam.-Pont te akarsz engem kioktatni, miközben egy 18 éves fiúval fekszel be az ágyba? Normális vagy te?-anya ezek után elképedve nézett rám.
-Ezt ugye te sem gondolod komolyan?
-Anya.-sóhajtottam egy nagyot.-Láttam a videót. És ezek után le mered tagadni, hogy volt közöd Andy-hez?-anya nem nézett csak lehajtotta a fejét.-Tudtam.-mondtam könnyezve.-Gusztustalan vagy.
-Csak miattatok csináltam!
-Mit? Miattunk feküdtél le vele? Vagy mi? Ugye azt tudod, hogy most miattad vagyok itt? Luke is látta a videót és tegnap amikor elmentünk egy szórakozóhelyre, akkor meglátta Andy-t és szinte kikelt magából. Annyira, hogy majdnem összeverekedtek! És sajnos ennek Calum esett áldozatául. Felborult és egy üveg szétvágta a kezét, azt se tudom, hogy mi van vele! És ezek után én nem akartam Luke mellett elaludni, ezért jöttem ide. Kielégítő válasz arra, hogy miért vagyok itt? Legalább én őszinte vagyok hozzád, veled ellentétben. Mégis meddig akartad titokban tartogatni?-tettem fel a kérdést. Végül pár másodperces csend után megszólaltam.-Tudod mit? Nem kell rá válaszolni.-idegesen felkapkodtam a földről a ruháimat, majd a fürdőszobába szaladtam. Levettem az öcsém pólóját, majd felvettem a tegnapi felsőmet, amiből már este kimostam a vércseppet. Szóval már tiszta. Vagyis egy kicsit még cigarettafüst szagú, de ezt a parfüm eltünteti, remélhetőleg. Visszavittem az öcsémnek a pólóját, elköszöntem tőlük, majd kisiettem a házból. Azt hiszem, hogy a legjobb az lesz, ha most elmegyek Calum-höz és megkérdezem, hogy van.

***

-Szia Mali.-köszöntem Calum nővérének.-Cal itthon van?
-Szia. Igen, gyere be.
-Köszi.-mondtam halkan majd átléptem a küszöböt.
-A fürdőszobában van, ülj le az asztalhoz.
-Hogy van?-tettem fel a kérdést, miközben leültem az egyik székhez, ami az asztalnál van. Mali mellém.
-Nem tudom. Nem mondott semmit. Amikor este hazajött, akkor megkérdeztem tőle, hogy miért jött ilyen hamar haza, aztán megláttam, hogy vérzik a keze. Azt mondta, hogy nem lényeges, aztán elment lezuhanyozni és utána lefeküdt aludni. Mi történt?
-Volt egy kis balhé a szórakozóhelyen...-vakartam meg a tarkómat.-Nem volt kedvem hazamenni és Luke mellé befeküdni ezek után.
-Ő csinált valamit?
-Volt egy évfolyam társunk, Andy. Ez a srác elég hülye dolgokat művelt a családommal, meg még régebben velem is. Tegnap este Luke meglátta a szórakozóhelyen és szinte verekedni kezdtek. Felborították Calum-ot. És mivel én mögötte álltam, engem is elborított. Volt vagy 3-4 pohár a kezembe, ugye azok széttörtek és ennek Calum itta meg a levét.
-Ne már...ezt miért nem mondta el nekem?-döbbent le Mali.
-Nem tudom.-megvontam a vállamat, ebben a pillanatban Calum lépett ki a fürdőszobából. Amikor meglátott engem, ledöbbent.
-Te miért nem vagy otthon?-kérdezte.
-Meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e. De telefonon nem akartam, mert tudom, hogy úgysem vetted volna fel nekem a telefont.
-Miért ne vettem volna fel? Olyan butus vagy.
-Haragszol rám, ugye?-görbítettem le a számat.
-Miért haragudnék?-közelebb jött hozzánk.-Gyere ölelj meg.-tárta szét a karjait.

***

Miután beszélgettem még egy kicsit Calum-mel és Mali-val, elindultam hazafelé. Nem tudom mi vár itthon. Itt állok a kapuba, kételyes érzéseim vannak. Nem kellene bemennem, mert ott lesz Luke, és tudom, hogy úgy is rám fog mászni, bocsánatért fog esedezni. Aztán ideges leszek, meg ő is, elkezdünk kiabálni, mindent egymás fejéhez vágunk -akár szó szerint is- majd jön Beatrice, hogy szétválasszon minket.
Viszont, ha nem megyek be, akkor csak húzom-halasztom a dolgot és később kell vitatkoznunk, amikor Allen is hazaér a munkából. Ha ő itthon van és veszekszünk Luke-al, akkor ő is elkezd kiabálni ránk, hogy hagyjuk abba. Túl akarjuk kiabálni egymást. És ennek meg az lenne a vége, hogy a szomszéd kihívná a rendőrséget. Melyik a rosszabb?
-A francba is! Túl kell esned rajta Hope!-mondtam halkan magamnak, majd lenyomtam a kapukilincset. Előkerestem a kulcsomat és bementem a lakásba. Csend volt, egyedül csak a hűtő zúgott. Bementem a nappaliba, majd hirtelen megtorpantam.
-Merre jártál?-kérdezte Allen, miközben felállt a fotelből. Mellette ül Beatrice és velük szembe Luke.
-A-a-anyánál aludtam az este.-dadogtam. Allen közelebb jött hozzám, szinte láttam, ahogyan kék szemei világítanak a dühtől.
-Aha. Luke nem mond nekünk semmit a tegnap estével kapcsolatba. Hívtunk egy jópárszor. Miért nem vetted fel a telefont?
-Le v-v-van merülve.
-Ó, hogy le van merülve?-kérdezte a bátyám gúnyosan. Luke felállt a kanapéról, majd rám nézett. Beatrice közelebb jött hozzám és megszólalt.
-Az egy vérfolt a pólódon?-én egyből arra néztem, amerre mutatott.
-A francba!-mondtam hangosan. Luke-ra néztem és ideges lettem.-Ez a te hibád!-üvöltöttem, majd lófuttában Luke felé vettem az irányt.-Ez miattad van!-ordítottam és elkezdtem lökdösni. Beatrice szedett le a barátomról.-Minden a te hibád!-sírásba törtem ki.
-Igen, végül is az én hibám, hogy meg akartalak védeni!-kiabált vissza Luke.
-Mindenki nyugodjon le.-kiabált Allen.
-Ne kiabáljatok már!-szólt ránk Bea.-Hope, majdnem kihívtuk a rendőrséget, tudod mennyire aggódtunk érted?
-Nem érdekel túlzottan.
-Mi az, hogy nem érdekel?-kérdezett vissza idegesen Allen.-Ma reggel szóltam be a munkahelyemre, hogy nem megyek dolgozni. Miattad, mert eltűntél és senki sem tudja, hogy hova lettél! Anyát is hívtam, de persze nem vette fel a telefont. Minek is az, ugye?
-Calum-nak akár nagyobb baja is lehetett volna! Ezért te vagy a hibás!-kiabáltam Luke-ra.
-Bocsáss meg azért, hogy meg akartalak védeni!-mondta gúnyosan.
-Valaki mondja már el, hogy mi történt.-szólalt meg újra Bea.
-Volt egy kisebb verekedés tegnap este a buliban.-mondta Luke.
-Kicsi? Akárminket szétvághatta volna az az üveg, normális vagy?-ordítottam.
-Hope, nyugodj meg!-mondta erélyesen Allen.-Milyen üveg? De...várj.-legyintett.-Az a te véred?
-Nem.-megráztam a fejemet.-A Calum-é.
-Akkor most akarjuk hallani, hogy mi történt.-mondta Bea.
-Az úgy volt, hogy...-kezdtem a mondatot, de Luke félbeszakított.
-...elmentünk a buliba és ott volt az a gyerek, akivel Rose lefeküdt. Felidegesített é...
-Végigmondhatnám én?-szóltam közbe.
-Most Luke beszél!-szólt rám Allen.
-Szóval felidegesített és mindenféle hülyeséget mondott Hope-ra, meg Rose-ra is, amit nem néztem jó szemmel és neki akartam menni, de ő mindig elfutott előlem. A lényeg az, hogy a végén elkaptam és fogalmam sincsen, hogy hogyan, de Hope és Calum mögém kerültek. Az a srác meg annyira meglökött, hogy mindkettejüket felborítottam.
-Ráadásul nekem volt vagy 3-4 pohár a kezembe, és ugye az mind széttört. És elvágták Calum kezét. Szóval ez valószínűleg nem az én vérem.-fejeztem be.
-De hidd már el, hogy véletlen volt!-kérlelt Luke.
-Te idióta, akár el is törhetett volna a kezed!-kiabáltam újra.
-Akkor sem fogom engedni, hogy a barátnőmet ócsárolják, ráadásul nyilvánosan!-kiabált vissza.
-Ezt nem hiszem el.-csaptam a combomra.
-És ezért nézel most így ki Luke?-kérdezte Bea. Luke csak bólogatott.
-És örüljön, hogy csak egy kis sebbel az arcán megúszta.-bólogatott Allen.
-A francba.-mondta Luke, majd az orrához kapott és elszalad a fürdőszobába.
-Menj öltözz át.-mondta Allen.-De ezzel még nem végeztünk.-én bólogattam, majd bementem a szobánkba, levettem a felsőmet, a magassarkút és a nadrágot is. Felvettem gyorsan egy tiszta fehérneműt, pólót és nadrágot. Ez volt nagyjából úgy 2 perc. Ez a rekordom.
Ezután a fürdőszoba felé mentem. Megálltam az ajtóban, majd kopogtam.
-Szabad.-mondta Luke. Én óvatosan benyitottam és a szennyeshez vezetett az utam, ahova a koszos fehérneműket dobtam be. Hátrafordultam, majd megálltam Luke mögött. A kád szélén ült és körülötte véres zsepik voltak. Megsimogattam a hátát, majd leguggoltam hozzá.
-Ne haragudj rám kérlek.-sírni kezdtem.-Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam rád.
-Te ne haragudj rám.-mondta orrhangon. A szabad kezével megfogta az én kezemet.-Tényleg hülye dolgot csináltam. Annyira aggódtam érted, el sem tudod hinni, hogy mennyire. Felhívtam Ashton-t, Michael-t és Calum-öt is, hogy nem-e vagy náluk, de amikor mindegyik nemet mondott, akkor paráztam be igazán.
-Én is féltettelek tegnap este. Féltem, hogy még nagyobb kárt teszel magadban, a kezedben.-ujjaival letörölte a könnyeimet és rám mosolygott.-Nagyon szeretlek.
-Én is téged.-újra megfogta a kezemet.
-Fáj?
-Csak behúzott nekem egyet tegnap este. Miután elmentél.
-De fáj még?
-Igen, egy kicsit.
-Kérsz még papírzsepit?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Ha hozol, akkor azt megköszönöm.-mosolygott vissza. Felálltam guggoló helyzetemből és a kis szekrényhez sétáltam. Kivettem a kosárból pár zsepit, majd leültem Luke mellé a kádra.
-Mutasd.-mondtam neki. Rám nézett és óvatosan elemelte a zsebkendőt az orrától.-Már nem vérzik. De nagyon csúnya az arcod. Most, hogy így közelebbről megnéztem.
-Mit fognak így gondolni rólam a rajongók? Hogy még a barátnőmet se tudom megvédeni, mert szétvernek.-forgatta a szemeit. Óvatosan hozzáértem az arccsontjához, ami lila és kék színben virított. Erre felszisszent.
-Kész szivárvány vagy.-mosolyogtam.
-Köszönöm. Ez roppant jól esett.-neki is mosolygásra állt a szája.
-Szerintem ez egy jó pár napig fájni fog.
-Igen, én is ettől félek.
-Van kedved ma filmet nézni velem?
-Attól függ, hogy mit.-válaszolta.
-Hmm...-pár másodpercre elgondolkodtam.-Még nem tudom.
-És mi lenne, ha inkább csak ölelkeznénk a szobába? Tudod, csak úgy lefekszünk egymás mellé, átöleljük egymást és beszélgetünk.-próbált kacsintani, de nem ment neki. Ezen jót nevettem.-Jó most biztos az arccsontom miatt nem tudok.-próbált mosolyogni, de az sem nagyon ment neki.
-Benne vagyok az ölelkezésben.-mondtam nevetve. Megpuszilta az arcomat.-De előbb mosd le az arcodat.-ő erre csak bólogatott. Segítettem neki felállni.-Nem szédülsz?
-Nem.-megcsóválta a fejét és lehajolt a csaphoz, megengedte a vizet.
-Én gyorsan lezuhanyzok, aztán megyek utánad.-újra megsimogattam a hátát, majd óvatosan megtörölte az arcát és kiment az ajtón.

***

-Itt vagyok.-dőltem be mosolyogva az ágyba Luke mellé.
-Sokáig voltál.
-Tudom, de hajat is kellett mosnom, mert büdös cigaretta szagú volt.
-Kérlek ne haragudj a tegnapiért...-újra bocsánatot kért.
-El van felejtve.-rámosolyogtam és kósza tincseivel játszottam.
-Calum hogy van?
-Megvan...
-Ezt hogy érted?-rám nézett.
-Nem haragszik egyikünkre sem. A keze meg majd rendbe jön.-vállat vontam.
-Voltál nála, ugye?
-Igen. Azt hittem, hogy mérges lesz rám. De nem. Szerintem most az lenne a legjobb, hogyha felhívnád, hogy hogy van.-óvatosan adtam egy puszit Luke arcára, majd bólintott egyet. Elővette zsebéből a telefonját, majd rányomott Calum nevére és csörögni kezdett a telefon.-Hangosítsd ki.
-Igen?-szólt bele Calum.
-Szi-szia. Luke vagyok.
-Igen, látom.-mondta Calum.-Mit akarsz?
-Jól vagy?
-Igen jól vagyok, köszi kérdésedet.
-Haragszol rám?-kérdezte félve Luke, közben rám pillantott, én meg rá mosolyogtam biztatás képpen.
-Figyelj...-kezdte Calum.-Balesetek történnek, semmi bajom sincsen. Amúgy sem tudnék rád haragudni, hisz te vagy az egyik legjobb barátom. Nincs olyan dolog, amit nem tudnék neked megbocsátani, meg amúgy is véletlen volt.
-A-a...azt hittem, hogy nem állsz velem majd szóba.
-Együtt megyünk turnézni, te vagy az egyik legjobb barátom, olyan nincsen, hogy nem szólok hozzád.-hallottam a vonal túlsó végén, hogy Calum szája mosolygásra áll.
-Szia Cal.-köszöntem neki.
-Szia Hope.-visszaköszönt.-Fáj még az arcod Luke?
-Aha.
-De az még jópár napig fájni fog neki.-nevettem bele a telefonba.
-Köszi drágám.-próbált Luke mosolyogni.

***

-És te hogyan tervezed a jövődet?-kérdeztem.
-A lehető legegyszerűbben: egy feleséggel és gyerekekkel.-a hajamat csavargatta az ujja közé.
-Most ugyanazt mondtad el, mint amit én...-mosolyogtam rá.
-Akkor ezek szerint mindketten ugyanazt akarjuk.
-És te kivel?-kérdeztem meg.
-Nem tudom...-megvonta a vállát.-Jó lenne veled.
-Még túl fiatalok vagyunk. Nem lenne szabad leragadnunk egymásnál.
-Igen, tudom, de túlságosan élvezem a veled töltött időt.
-És, ha mással is élveznéd?-kérdeztem mosolyogva.
-Hééé, mi ez, valami vallatás?-próbált nevetni és közben elkezdte simogatni az oldalamat. Én erre kuncogni kezdtem.
-Kérlek ne, ez nagyon csikiz.-hiába mondtam neki, ő folytatta. És egyre több helyen kezdett csikizni.-Luke!-szóltam rá hangosabban. Én is megfordultam és csikizni kezdtem. Hangosan nevedgéltünk, a földön feküdtünk már, a szememből folytak a könnycseppek, levegőt alig kaptam és a hasam is fájt. Végül Luke-on kötöttem ki. Egymásra mosolyogtunk. Kiseperte a szememből a hajamat, miközben nagyokat lihegtem. Ránézett a számra, én pedig erről egyből vettem az adást. Lassan közelítettem felé és végül rányomtam a számat az övére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése