3. rész

Sziasztok!

Köszönöm, hogy az előző két bejegyzést ilyen sokan néztétek meg (11-en, 12-en). Köszönöm nektek. Kicsit több időbe telt, mire megírtam ezt a részt, ötletem sem volt annyira, meg szerettem volna, hogyha jól sikerül.

ui.:jó olvasást!

***

-Hope, Hope. Hallod, kelj fel!-éreztem, hogy valaki elkezd lökdösni. Kinyitottam a szememet, de nem láttam semmit, még mindig sötét van. Felültem, majd hátranéztem és megpillantottam Calum-ot.-Keltsd fel Luke-ot és gyertek be a lakásba.-mondta, majd el is tűnt a sötétségben.
-Luke, kicsim kelj fel.-bökdöstem.
-Hmm...mi az?-dünnyögte.
-Calum felkeltett, elaludtunk. Hallod Luke?-ebben a pillanatban egy horkantásra lettem figyelmes.-Luke.-szóltam rá hangosabban.
-Ja, jó, persze...-motyogta az orra alatt, majd felült.-Mit is mondott Calum?
-Azt, hogy menjünk be, mert sötét és hideg van.-a kezeimet összedörzsöltem. Luke felállt, majd nekem is segített feltápászkodni. Elfújtuk a gyertyákat -már, amelyik még égett- , összehajtottuk a lepedőt, a pizzás dobozokat kidobtam a szemetesbe és bementünk a lakásba. Az ajtóban várt minket Calum. Azt mondta, hogy maradhatunk is, de ha mindenféle képen haza akarunk menni, akkor nem tart minket vissza. Luke-al egymásra néztünk és úgy voltunk vele, hogy inkább hazamegyünk. Nem árt ez a friss éjszakai levegő. Calum adott nekünk pulóvert, igaz volt rajtunk, de így éjszaka még hűvösebb van. Fel vettük a felsőt, megköszöntük Calum-nak, hogy itt lehettünk, majd elmentünk.
-Úgy aludnék tovább veled.-mondtam.
-Én is veled, de ha hazaviszlek, anya megöl.-mondta szomorúan.
-Tudom, én is így vagyok. Majd valahogy megoldjuk. Emlékszel mi volt, amikor együtt aludtunk nálad?-mosolyogtam.
-Aha.-nevetett.-Anya észrevette és egy párnával elkezdett ütni téged, és közben olyanokat kiabált, hogy "menny innen te senkiházi!".-amikor elmondta, még jobban nevettünk, mint ezelőtt.
-És, amikor te voltál nálam?-kérdeztem fulladozva.
-Ja, emlékszem.-válaszolta.-Csókolóztunk, anyukád benyitott és ordítozva elküldött a francba.-mosolygott.
-A te anyukádból hevesebb reakciót váltott ki az, hogy meglátott minket együtt.
-Ő már csak ilyen.-túrt bele a hajába. Ilyenkor észvesztően cuki és férfias egyben.
-Olyan érdekes, hogy ilyen rég óta együtt vagyunk, és még csak egyszer veszekedtünk. Miért van ez?-kérdeztem tőle érdeklődve. Luke csak vállat vont. Megállított, maga felé fordított és közelebb jött hozzám.
-Ugye tudod, hogy senkire nem cserélnélek le? Még az sem érdekel, ha a világvégére kellene költöznöm, azért, hogy veled lehessek.-láttam, hogy a számat nézi.
-Most akarsz megcsókolni itt? A sötétben?
-El is vennélek feleségül, akár itt is, ha kell.-mondta. Mindig le tud nyűgözni, olyan cukikat mond. Olyan szerencsés vagyok, hogy vele lehetek. Össze tehetem a két kezemet. Ha a szüleink nem szólnának bele a kapcsolatunkba, akkor mi lehetnénk az álompár. De miattuk sajnos elmarad ez a pozíció.
Megcsókolt. Szenvedélyes volt. Lágy volt. Egyszerűen tökéletesen csókol. Ott olvadoztam a karjaiban, ő meg fogta a kezeimet.
Az egyik pillanatban valami motoszkálást kezdtünk hallani és egyből eltávolodtunk egymástól.
-Hallottad ezt?-kérdeztem dideregve.
-Hallottam. És azt is, hogy mennyire fázol, úgyhogy irány haza.-mutatott előre.-De előbb vedd fel a fölsőmet.-mondta, majd elkezdett leöltözni. Levette a pulcsit és rám adta. Végül elindultunk hazafelé.

***Reggel 09:12***

-Luke!-hallottam meg egy ismerős hangot. Lassan kinyitottam a szememet és észrevettem, hogy nem a megszokott környezetemben vagyok. Körbenéztem és leesett a tantusz: Luke szobájában vagyok! Aki pedig szólt neki, az az édesanyja.-Luke!-szólt még egyszer. Be fog nyitni! Be fog nyitni, basszus!!

-Luke!-halkan szólogattam. Ő ijedten felnézett.-Anyukád szól neked.-ezután még ijedtebb fejet vágott, mint ezelőtt. Szerintem neki is leesett, hogyha meglát minket együtt, akkor itt kő kövön nem marad. Gyorsan elkezdtem felöltözni. Először a nadrágot vettem fel, majd a felsőmet. Luke pólójában aludtam, annyira emlékszem, hogy nem akartam a felsőmben aludni, ezért rám adta az egyik pólóját. A lényeg az, hogy gyorsan felvettem a pólómat, egy szatyorba begyűrtem a ruhákat, majd a szatyrot a kezembe kaptam.

-Luke, ha nem jössz ki azonnal, akkor bemegyek!-szólalt meg újra az anyukája. Én Luke-ra néztem résnyire nyitott szájjal, ijedt fejjel és közben ráztam a fejemet. Az hiányzik, hogy meglásson minket.

-Egy perc anya.-kiabált vissza Luke. Kérdően nézett rám, ami azt jelentette, hogy hogyan is akarok kimenni, vagy mi lesz. Én az ablakra mutattam. Ő elmosolyodott.

-Megyek-súgtam neki.-Szia, szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek.-mondta. Ekkor tűsarkú kopogást hallottunk meg, ami egyre hangosabb és hangosabb lett. Én egyből a kezembe kaptam a cipőmet és az ablakhoz siettem.-Hívj fel, ha megérkeztél.-mondta. Én csak bólogattam, majd kimásztam az ablakon. És pont ekkor nyitott be az anyukája.

-Mi ez a női illat kisfiam?-kérdezte idegesen.

-Milyen női illat?-kérdezte zavarodottan Luke. Alig bírtam ki nevetés nélkül.

-Rajtad tartom a szememet.-amit csinál Luke anyukája, az már egyszerűen röhejes. Az ő kicsi fia már felnőtt, már elmúlt 18. És gáz, hogy még mindig így hívja.-Siess, mert elkésünk.

-Honnan?

-Az anya-fia táncról.-mondta komolyan az anyukája. Itt már a számat is be kellett fogni, nehogy elröhögjem magam.

-Mondtam már, hogy Ben-t vidd magaddal, nem akarok menni.-mondta nyávogós hangon Luke.

-Nincs választási lehetőség, te jössz és kész!-ezzel együtt az anyukája becsapta az ajtót. Gyorsan felhúztam a cipőmet és elindultam hazafele.

***

Luke hívott, hogy valami nagyon fontosat akar mondani. Mondtam neki, hogy jöjjön át hozzám, mert nincs itthon senki. Szóval most itt állunk szemtől szembe és várom, hogy mondja.

-Akkor mond.-kezdtem.

-De nem fogsz neki örülni.-nézte a cipőjét.

-Nem baj.-fogtam meg a kezét.

-Biztos nem fogsz neki örülni...

-Luke, nem érdekel. Mond már el!-szóltam rá.

-El kell mennünk 3 hónapra Amerikába.-amikor kimondta először nem esett le, hogy ez mennyi idő. De utána észbe kaptam és elszomorodtam.

-És mikor?-kérdeztem szomorúan. Szorosan átöleltem. El kell engednem 3 hónapra. Ez borzasztóan sok idő. Megbízok benne meg minden, hisz már 3 és fél éve együtt vagyunk.

-Holnap.