-Mi ez?-kérdeztem.
-Fogalmam sincsen.-mondta Luke, majd kopogtatott Ashton ajtóján.
-Igen!?-szólt Ashton, majd lenyomtam a kilincset és bementünk.
-Szia.-köszöntünk szinte egyszerre Luke-al.-Hogy vagy?-kérdezte Luke.
-Meglehetősen jól.-válaszolta egyhangúan Ash.-Gyertek, üljetek le.-félve közelebb mentem Ash ágyához.
-Ugye nm zavarunk?-tettem fel félősen a kérdést.
-Dehogyis! Hogy kérdezhetsz ilyet? Pakoljatok le!-szólt ránk.
-Beszélhetünk?-kérdezte Luke Ashtontól.
***Luke szemszöge***
Kihívtam Ashton-t az előszobába.
-Jól vagy haver?-kérdeztem tőle halkan.
-Minden a legnagyobb rendben van.-állította mosolyogva.
-Nem hallgatóztunk meg semmi, csak véletlenül hallottuk meg Hope-al. Szóval, mi volt ez a veszekedés? Neked van barátnőd?
-Valahogy sejtettem, hogy meghallottátok.-mondta kicsit szomorúbban.-Nem, nincsen barátnőm. Volt egy lány, akivel kavartam és befűtött alám. Ennyi az egész.
-Értem.-megveregettem a vállát.-Ha akármiben tudunk, akkor segítünk. Itt vagyunk neked mindig.-mondtam. Lassan visszamentünk a szobába.
-Amúgy azt tudtátok, hogy Calum-nak volt valami csajügye?-kérdezte Hope.
-Egy interjúban mondott róla pár szót, de utána nem kérdeztünk rá.-vágta rá Ash.
-Valójában nem mertünk...
-De miért?-kérdezte Hope.
-Biztos egy boszorkány volt az a csaj.-nevettünk Ashton-nal.
-Haha...nagyon vicces. Calum-nak igenis jó ízlése van!
-Szerinted.-mondtam.
-Igen, jó ízlése van! Nem véletlenül lettünk barátok. Te meg Luke ne mond, hogy rossz az ízlése!
-Jól van, nyugodjon le mindenki!-csapta össze a tenyereit Ashton.-Nem megyünk el valahova?
-Fárad vagyok.-vágtam rá.
-Hope?-kérdezte Ash.
-Nem hiszem, bocsi, majd máskor.
-Rendben akkor. De mi is volt? Miért jöttetek ide?
-Anya csinálta a fesztivált. Felidegesített, felpofozott, bár az utóbbira volt oka. De én csak az igazat mondtam.-válaszolta Hope.-Aztán elkezdtünk kiabálni, és lehordta mindennek Luke-ot. És itt kötöttünk ki.
-Nem vagyunk mi hajók, hogy kikössünk!-mondtam mosolyogva. Erre Hope felállt és elkezdett csapkodni a kezével.
-Nem így értettem!-szólt rám.
-És hova fogtok menni?
-Őszintén? Fogalmunk sincsen...-mondtam.
Tudom, hogy ez így sokáig nem mehet. Valahol meg kell állnunk. Mindig menekülünk. De ezt nem lehet csinálni! El kellene fogadniuk az embereknek, hogy együtt vagyunk, hogy szeretjük egymást és ha kellene, akkor meghalnánk egymásért. Sokak szerint ez beteges, szerintünk pedig így van rendjén.
-Őszintén? Fogalmunk sincsen. Már most parázok a holnaptól, meg a holnaputántól. Meg úgy az egész jövőtől. Mert lehetne egy normális életünk, de a rajongók miatt nem lehet. Meg anya is csesztet minket.
-Már hozzánk se merünk menni.-mondta Luke.
-Én félek attól a boszorkánytól.
-Az anyám nem egy boszorkány.-vágott morcos fejet Luke.
-De az én szemembe az!
-A tied is az!-vágta rá Luke.
-Tudom...-mondtam.
-De ettől függetlenül jó gyerekkorod volt, nem?
-De az volt. Az öcsém széppé tette. Csak 2 év van köztünk, így szinte vele a legjobb a kapcsolatom a családból. Meg Zooey-val. De ő még kicsi. Még csak 11 éves.
-A szüleid amúgy nem féltek, hogy ilyen nagy korkülönbség lesz a gyerekeik között?-kérdezte Ashton. Közben beleültem Luke ölébe.
-Ezek szerint nem...a bátyáim és köztem 10 év korkülönbség van. Az öcsém és a bátyáim között 12. A húgom és a bátyáim között pedig 18 év. Ráadásul Allen már ki is repült a családi fészekből, amikor Zooey megszületett.
-És a másik bátyád? Hogy is hívják?
-Harry. Úgy hívják. És neki akkor még nem volt senkije. Az az érdekes, hogy Allen első barátnője Beatrice volt, aki most a felesége. És 16 éves volt, amikor megismerkedett vele. Harry első barátnője Katherine volt, most a menyasszonya. Anya első barátja apa volt, és még mindig együtt vannak! Az én első barátom Luke. És még mindig együtt vagyunk, lassan 4 éve. Az öcsémnek most van először barátnője. Körülbelül egy hónapja, de mindegy. Szóval értitek? Lehet mi is örökre együtt leszünk.-néztem Luke-ra.
-Ez nem rajtam múlik.-mosolygott rám.
-Tudom.-adtam neki egy szájra puszit.
-Hogy bírjátok egymást?-kérdezte Ashton.
-Ezt hogy érted?-nézett rá Luke.
-Hope erős személyiség, te is az vagy Luke. Mind a kettőtöknek a zene az élete. Gitároztok és énekeltek. Ugyanazokat szeretitek, itt az ételekre gondolok meg as színekre, meg minden másra. Van hasonlóság a zenei ízlésetekben. Mind a ketten jó tanulók voltatok és ráadásul hasonlóan gondolkodtok. Nem unalmas?
-Ezen még sohasem gondolkodtunk el.-vágtam rá.
-Nem mindegy?-kérdezte Luke.-Szeretjük egymást és kész.
-Nem is azzal van a baj, hogy szeretitek egymást, ez teljesen rendben van és én nagyon örülök neki. Csak majd egy idő után lehet elkezd unalmassá válni, hogy mindenben egyet értetek és mindig ugyanúgy gondolkodtok.
-Lehet van benne igazság.-mondtam.
-Szerintem ez alaptalan. Akik egymásnak vannak teremtve, azok előbb-utóbb úgyis együtt lesznek. Szerintem hülyeség, hogy az ellentétek valók egymásnak. Mi sem vagyunk ellentétek és mégis együtt vagyunk 4 éve.
-De amúgy meg nem értünk mindenben egyet.
-Hope, mégis mondj egy dolgot, amiben nem értetek egyet!
-Talán a gyereknevelésben.-vágtam rá.
-Mi van?-kérdezett vissza Luke.
-Hogy te máshogy nevelnéd a gyerekedet, mint én.
-Ja, igen. Erről már beszélgettünk és tényleg így van. Másképp nevelnénk őket.
-Ha lenne gyerekünk, akkor én tanítanám meg neki hogyan kell gitározni. És tanítanék neki más nyelvet is. Luke meg megtanítaná neki a matekot meg a kémiát és a fizikát.
-Én meg a dob mögé ültetném be.-vigyorgott Ash.
-Nem biztos, hogy megengedném neki...-tiltakozott Luke.
-Miért?-néztem rá érdeklődve.
-Mert mi van, ha olyan lesz, mint Ash?-kérdezte Luke. Mosolygásra állt a szám.
-Héé!-mutogatott Ashton.-Ezt kikérem magamnak!
-Ti olyan hülyék vagytok!-csaptam Luke kezére. Ezért éri meg velük lenni...mosolyt csalnak az arcomra, akkor is ha magam alatt vagyok. Velük egyszerűen nem lehet nem nevetni.
-Amúgy azt tudtátok, hogy Calum-nak volt valami csajügye?-kérdezte Hope.
-Egy interjúban mondott róla pár szót, de utána nem kérdeztünk rá.-vágta rá Ash.
-Valójában nem mertünk...
-De miért?-kérdezte Hope.
-Biztos egy boszorkány volt az a csaj.-nevettünk Ashton-nal.
-Haha...nagyon vicces. Calum-nak igenis jó ízlése van!
-Szerinted.-mondtam.
-Igen, jó ízlése van! Nem véletlenül lettünk barátok. Te meg Luke ne mond, hogy rossz az ízlése!
-Jól van, nyugodjon le mindenki!-csapta össze a tenyereit Ashton.-Nem megyünk el valahova?
-Fárad vagyok.-vágtam rá.
-Hope?-kérdezte Ash.
-Nem hiszem, bocsi, majd máskor.
-Rendben akkor. De mi is volt? Miért jöttetek ide?
-Anya csinálta a fesztivált. Felidegesített, felpofozott, bár az utóbbira volt oka. De én csak az igazat mondtam.-válaszolta Hope.-Aztán elkezdtünk kiabálni, és lehordta mindennek Luke-ot. És itt kötöttünk ki.
-Nem vagyunk mi hajók, hogy kikössünk!-mondtam mosolyogva. Erre Hope felállt és elkezdett csapkodni a kezével.
-Nem így értettem!-szólt rám.
-És hova fogtok menni?
-Őszintén? Fogalmunk sincsen...-mondtam.
Tudom, hogy ez így sokáig nem mehet. Valahol meg kell állnunk. Mindig menekülünk. De ezt nem lehet csinálni! El kellene fogadniuk az embereknek, hogy együtt vagyunk, hogy szeretjük egymást és ha kellene, akkor meghalnánk egymásért. Sokak szerint ez beteges, szerintünk pedig így van rendjén.
***
-Srácok, már megint kapom az ívet a rajongóitoktól.-mondta elkeseredve Hope.
-Akkor ívelj vissza nekik.-vágta rá Ashton.
-Mi? Ennek nincs is értelme!-csitítottam le.-Muti csak!
-De, van értelme! Gondolj csak bele!
-Ash, nem ívelhetek vissza nekik. Az nekem lenne rossz megint.
-Inkább hagyod, hogy küldözgessenek csúnyákat?
-Hagyom hát...-válaszolta Hope.-Egyszer Twitteren küldtek nekem egy olyan képet, ami össze volt verve a fejem. De ááá, nem félek kilépni az utcára kicsit sem.-legyintettem egyet.-Csak néha jön rám a félelem.
-De ezt nem lehetne annyiban hagyni!-mondtam felháborodva.
-Igen, ez már zaklatásnak minősül.-mondta Ash.
-Pontosan!-helyeseltem.
-Semmi sem fog történni, hisz ez a ismert emberek körében eléggé gyakori.
-Hogy küldenek rólad egy képet, amin össze vagy verve? Szerinted ez normális?-kérdeztem. Eddig elfajulnak a dolgok...de nem baj! Hát ha az emberek ezt akarják, akkor akarják csak nyugodtan. Én egyre jobban és jobban szeretem Hope-ot.
-Ezt vállaltam. Ezt kaptam. Ez ellen nagyon nem lehet mit tenni.
-Én ebbe nem akarok beleszólni, de ez nincsen rendben...-mondta Ash.
-Tudjátok Justin is megmondta, hogy "7 millió ember próbál beilleszkedni, de maradjunk együtt".-mondta Hope.
-Melyik Justin? Bieber?-kérdezte Ashton.
-Igen, Justin Bieber...-válaszolta Hope. És ekkor beugrott, hogy melyik dalból vette ezt a kis idézet.
-"Amíg szeretsz engem éhezhetünk, hajléktalanok lehetünk, szegények lehetünk"...-énekeltem.
-"Amíg szeretsz engem én leszek a platinád, az ezüstöd, az aranyad!"-folytatta Hope.
-Jólvan gyerekek...-mondta Ashton.-Nekem nincsen kivel énekelnem.
-Állj be hozzánk.-mondta mosolyogva Hope. Jó volt ma újra mosolyogni látni.
-Ha még ismerném is a szöveget.
-Amúgy Hope...-kezdett bele Ashton.-...én ezt szeretném neked adni születésnapodra!-felállt és elővett a szekrényéből egy plüssmacit.-Tudom, hogy már elmúlt az a nap, de igazából nem nagyon tudtam mit adjak neked. De amikor megláttam ezt a macit a kirakatban, akkor egyből te jutottál eszembe.
-Tudjátok, hogy hova fogtok menni?-kérdezte.
***Hope szemszöge***
-Amúgy Hope...-kezdett bele Ashton.-...én ezt szeretném neked adni születésnapodra!-felállt és elővett a szekrényéből egy plüssmacit.-Tudom, hogy már elmúlt az a nap, de igazából nem nagyon tudtam mit adjak neked. De amikor megláttam ezt a macit a kirakatban, akkor egyből te jutottál eszembe.
(a kép forrása: weheartit)
-Ó, Ashton.-mondtam.-Köszönöm szépen.-felálltam az ágyról, Ashton-hoz sétáltam és átöleltem.-Nagyon köszönöm.
-Olyan aranyos ez a maci, mint amilyen te vagy.-mosolygott és a kezembe adta a plüsst.
-Oh, mindjárt elolvadok.-éreztem, ahogyan elpirulok.
-Ez a maci ott lesz veled, amikor mindenki más eltávolodik tőled, és mindig meg fog védeni. Jobb, mint Luke.
-Na azt kétlem, hogy egy plüssmaci legyőzne engem...-cincogott a háttérben Luke.
-Még egyszer köszönöm.-mosolyogtam Aston-ra.
-Őszintén? Fogalmunk sincsen. Már most parázok a holnaptól, meg a holnaputántól. Meg úgy az egész jövőtől. Mert lehetne egy normális életünk, de a rajongók miatt nem lehet. Meg anya is csesztet minket.
-Már hozzánk se merünk menni.-mondta Luke.
-Én félek attól a boszorkánytól.
-Az anyám nem egy boszorkány.-vágott morcos fejet Luke.
-De az én szemembe az!
-A tied is az!-vágta rá Luke.
-Tudom...-mondtam.
-De ettől függetlenül jó gyerekkorod volt, nem?
-De az volt. Az öcsém széppé tette. Csak 2 év van köztünk, így szinte vele a legjobb a kapcsolatom a családból. Meg Zooey-val. De ő még kicsi. Még csak 11 éves.
-A szüleid amúgy nem féltek, hogy ilyen nagy korkülönbség lesz a gyerekeik között?-kérdezte Ashton. Közben beleültem Luke ölébe.
-Ezek szerint nem...a bátyáim és köztem 10 év korkülönbség van. Az öcsém és a bátyáim között 12. A húgom és a bátyáim között pedig 18 év. Ráadásul Allen már ki is repült a családi fészekből, amikor Zooey megszületett.
-És a másik bátyád? Hogy is hívják?
-Harry. Úgy hívják. És neki akkor még nem volt senkije. Az az érdekes, hogy Allen első barátnője Beatrice volt, aki most a felesége. És 16 éves volt, amikor megismerkedett vele. Harry első barátnője Katherine volt, most a menyasszonya. Anya első barátja apa volt, és még mindig együtt vannak! Az én első barátom Luke. És még mindig együtt vagyunk, lassan 4 éve. Az öcsémnek most van először barátnője. Körülbelül egy hónapja, de mindegy. Szóval értitek? Lehet mi is örökre együtt leszünk.-néztem Luke-ra.
-Ez nem rajtam múlik.-mosolygott rám.
-Tudom.-adtam neki egy szájra puszit.
-Hogy bírjátok egymást?-kérdezte Ashton.
-Ezt hogy érted?-nézett rá Luke.
-Hope erős személyiség, te is az vagy Luke. Mind a kettőtöknek a zene az élete. Gitároztok és énekeltek. Ugyanazokat szeretitek, itt az ételekre gondolok meg as színekre, meg minden másra. Van hasonlóság a zenei ízlésetekben. Mind a ketten jó tanulók voltatok és ráadásul hasonlóan gondolkodtok. Nem unalmas?
-Ezen még sohasem gondolkodtunk el.-vágtam rá.
-Nem mindegy?-kérdezte Luke.-Szeretjük egymást és kész.
-Nem is azzal van a baj, hogy szeretitek egymást, ez teljesen rendben van és én nagyon örülök neki. Csak majd egy idő után lehet elkezd unalmassá válni, hogy mindenben egyet értetek és mindig ugyanúgy gondolkodtok.
-Lehet van benne igazság.-mondtam.
-Szerintem ez alaptalan. Akik egymásnak vannak teremtve, azok előbb-utóbb úgyis együtt lesznek. Szerintem hülyeség, hogy az ellentétek valók egymásnak. Mi sem vagyunk ellentétek és mégis együtt vagyunk 4 éve.
-De amúgy meg nem értünk mindenben egyet.
-Hope, mégis mondj egy dolgot, amiben nem értetek egyet!
-Talán a gyereknevelésben.-vágtam rá.
-Mi van?-kérdezett vissza Luke.
-Hogy te máshogy nevelnéd a gyerekedet, mint én.
-Ja, igen. Erről már beszélgettünk és tényleg így van. Másképp nevelnénk őket.
-Ha lenne gyerekünk, akkor én tanítanám meg neki hogyan kell gitározni. És tanítanék neki más nyelvet is. Luke meg megtanítaná neki a matekot meg a kémiát és a fizikát.
-Én meg a dob mögé ültetném be.-vigyorgott Ash.
-Nem biztos, hogy megengedném neki...-tiltakozott Luke.
-Miért?-néztem rá érdeklődve.
-Mert mi van, ha olyan lesz, mint Ash?-kérdezte Luke. Mosolygásra állt a szám.
-Héé!-mutogatott Ashton.-Ezt kikérem magamnak!
-Ti olyan hülyék vagytok!-csaptam Luke kezére. Ezért éri meg velük lenni...mosolyt csalnak az arcomra, akkor is ha magam alatt vagyok. Velük egyszerűen nem lehet nem nevetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése