Sziasztok!
El sem hiszem, hogy megírtam már a 19. részt is. :D
Remélem ez is tetszeni fog, mint az előzők. Következő rész még ezen a héten lesz.
Jó olvasást!
***Este 20:30***
-Luke...Luke...Luke.-szólongattam.
-Mondjad szívem.-nézett rám mosolyogva.
-Semmi. Csak szeretlek.-nyomtam puszit az arcára. Itt fekszek a karján. Az egyik kezem a mellkasán van. A TV hangosan szól, ami lefoglalja. A Spongyabobot nézi, mint valami 5 éves óvodás. De jól szórakozik rajta, úgyhogy nem bánom. Végre nyugalom van valamennyire. Most akik zavarhatnak minket csak Simon és Sophie, a bátyám gyerekei. De Luke örül, hogy foglalkozhat velük. Én meg örülök, ahogyan nézhetem őket. Legalább tudom milyen apa lenne. Ami jó. Vagyis jó látni, hogy szereti a gyereket.
-Én is nagyon szeretlek.-megsimogatta a hátamat, majd nézte tovább Spongyabobot. Jókat mosolygott rajta. Élveztem a pillanatot. Nagyon jó látni, hogy boldog.
-Mi lenne, hogyha elénekelnénk a csatornámra ketten egy dalt? Sokan kérték már. És úgyis régen volt videóm...-vetettem fel az ötletet.
-Nem utálnak még eléggé minket?
-Mióta foglalkozol te ennyire mások véleményével?
-Jó, hát akkor legyen.
-Köszi, szívem. Szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek.-mondta.
-Téged nem zavar, hogy körülbelül 3 percben többször mondtuk egymásnak, hogy "szeretlek"?
-Nem. Mert nagyon szeretlek.-széles mosoly ült az arcára.
-Jól van, akkor.-mosolyogtam. Elfogott az az érzés, hogy ő lesz a férjem. Elképzeltem, hogy az esküvőnkön felhúzza az ujjamra a gyűrűt és férfia hangjával kimondja, hogy "igen". Nevetnem kellett.
-Mi az baba?-nézett rám ismét mosolyogva.
-Elképzeltem az esküvőnket.-kuncogtam.
-Na, az lenne még egy szép menet.
-Most miért mondod? Anyáékkal csinálnánk valamit. De azon kívül szép lenne. Elképzeltem, ahogyan kimondjuk az igent és felhúzod az ujjamra a gyűrűt.-mutogattam. Ő erre csak megpuszilta a fejemet.
-Így lesz. Rá fogom húzni az ujjadra a gyűrűt és mindenki előtt megfogadom, hogy melletted állok, bármi történik.
-Köszönöm szívem.
-De nem egy papír köt össze minket.
-Tudom, de azért szeretlek.-súgtam a fülébe.
-Én meg tudom, hogy szeretsz.
-Elég legyen már a nyáladzásból...-mondtam. Becsuktam a szememet és egy pár perc alatt elnyomott az álom.
-Csak olyan jól csókolsz, hogy már nem bírtam tovább.-amint meghallottam, hogy mit mondott, a homlokomra csaptam. Mosolyogni kezdtem.
-Akkor ezentúl csak pár másodperces csókjaink lesznek?-kérdeztem nevetve.
-Lehet, hogy jól szórakozol rajta...
-Szerintem vicces.
-Örülök, hogy jól szórakozol.
-Fordulj vissza, had öleljelek meg.-eleget téve a kérésemnek, megfordult és meg egyből átöleltem.-Nem akarlak elveszíteni soha.
-Én sem téged.
-Szeretlek a Holdig, meg vissza.
-Én meg szeretlek a Marsig, meg vissza.-mondta. Hallottam a hangjában, hogy egy kicsit mosolyog.
-Na, menjünk.-elengedtem, erre ő is.
-Várj, még a felsőt átveszem.-mutatta a mutató ujját.-Egy perc.-levette azt a fekete pólóját és a kockás ingjét és egy másodper alatt egy fehér pólóra cserélte azokat.
-Vedd át a nadrágodat is!-utasítottam. Furcsán nézett rám.
-Miért?
-Nehogy már olyan nadrágba gyere egy családi vacsorára, aminek a térdénél ki van szaggatva.
-De...-kezdte a mondatot, de félbeszakítottam.
-Nincsen de, meg semmi féle kifogás sem. Át kell venned.-közöltem vele határozottan. Durcás arcot vágott, majd a szekrényéből előkeresett egy kék színű farmert. Amíg azt felvette, addig kifestettem a szempillám és gyorsan kifésültem a hajamat.
-Indulhatunk.-mondta unottan. Rá pillantottam, majd a bólogatva megszólaltam.-Hogy nézek ki?-kérdeztem, majd Luke-ra pillantottam, aki éppen a poharából ivott.
-Ugye, hogy jobban nézel ki?-mosolyogtam rá.
-Igen, nagyon...-bólogatott. Láttam rajta, hogy nem örül annak, hogy átöltöztettem.
-Ne haragudj rám, de nem akartam, hogy úgy menj. Ahogyan a koncertekre szoktál.
-Nem baj, végül is igazad van. Tényleg nem egy vacsorához illik az előző öltözetem. Ez jobban illik egy családi vacsorához, mint a másik nadrágom.
-Jó, hát akkor legyen.
-Köszi, szívem. Szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek.-mondta.
-Téged nem zavar, hogy körülbelül 3 percben többször mondtuk egymásnak, hogy "szeretlek"?
-Nem. Mert nagyon szeretlek.-széles mosoly ült az arcára.
-Jól van, akkor.-mosolyogtam. Elfogott az az érzés, hogy ő lesz a férjem. Elképzeltem, hogy az esküvőnkön felhúzza az ujjamra a gyűrűt és férfia hangjával kimondja, hogy "igen". Nevetnem kellett.
-Mi az baba?-nézett rám ismét mosolyogva.
-Elképzeltem az esküvőnket.-kuncogtam.
-Na, az lenne még egy szép menet.
-Most miért mondod? Anyáékkal csinálnánk valamit. De azon kívül szép lenne. Elképzeltem, ahogyan kimondjuk az igent és felhúzod az ujjamra a gyűrűt.-mutogattam. Ő erre csak megpuszilta a fejemet.
-Így lesz. Rá fogom húzni az ujjadra a gyűrűt és mindenki előtt megfogadom, hogy melletted állok, bármi történik.
-Köszönöm szívem.
-De nem egy papír köt össze minket.
-Tudom, de azért szeretlek.-súgtam a fülébe.
-Én meg tudom, hogy szeretsz.
-Elég legyen már a nyáladzásból...-mondtam. Becsuktam a szememet és egy pár perc alatt elnyomott az álom.
***Reggel***
Már egy jó ideje ébren vagyok Luke miatt. Ugyanis ébreszgetett álmában. Aztán meg sírt. Nem tudom, mit álmodhatott, majd ha felkel, akkor megkérdezem tőle. Azon gondolkodtam, hogy le kellene ülni anya és Lizz elé és el kellene mondani nekik a helyzetet. Nem értik meg...egyszerűen nem bírják felfogni...de nem baj. Majd egyszer meg fogják érteni. De akkor már késő lesz.
Éppen Luke-ot néztem, ahogyan szuszog, amikor hirtelen Sophie rontott be a szobába. Felszaladt az ágyra és ugrálni kezdett rajta. Természetesen Luke is felkelt rá. Sophie rám ugrott és csikizni kezdett. Én visszacsikiztem őt és legurultunk az ágyról. Aztán jött Simon is négykézláb.
-Elég volt Sohie.-szóltam rá, mert ütögetni kezdett.
-Olyan jó, hogy ott vagytok.-mondta pöszén.
-Nekünk is nagyon jó.-mosolyogtam rá. Simon bemászott az ágyba és lefeküdt Luke mellé. Sophie kiugrált a szobából. Felálltam és lesöpörtem magamat, majd egy széles mosoly kíséretében néztem az ágyban fekvő fiúkra. Adtam egy puszit Luke-nak, majd Simon-t az ölembe kaptam, megpuszilgattam és kivittem a nappaliba. Ott volt Beatrice.-Jó reggelt.-köszöntem udvariasan.
-Neked is. Kérsz kávét?
-Nem kell köszönöm.-leültem az egyik székre.-Meghoztam ezt a rosszaságot.-szembeültettem magammal Simon-t és óvatosan pisze-piszét játszottam az orrunkkal. Ekkor kijött a szobából Luke.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Neked is jót.-mondta mosolyogva Beatrice.-Kávét kérsz?
-Igen, egy nagyon kicsit.-válaszolta Luke. Kitörő mosollyal nézett rám, amint Simon az ölembe ül. Azt hiszem, mind a ketten ugyanarra gondoltunk.
-Akkor? Luke, ne hozd rám a frászt.Éppen Luke-ot néztem, ahogyan szuszog, amikor hirtelen Sophie rontott be a szobába. Felszaladt az ágyra és ugrálni kezdett rajta. Természetesen Luke is felkelt rá. Sophie rám ugrott és csikizni kezdett. Én visszacsikiztem őt és legurultunk az ágyról. Aztán jött Simon is négykézláb.
-Elég volt Sohie.-szóltam rá, mert ütögetni kezdett.
-Olyan jó, hogy ott vagytok.-mondta pöszén.
-Nekünk is nagyon jó.-mosolyogtam rá. Simon bemászott az ágyba és lefeküdt Luke mellé. Sophie kiugrált a szobából. Felálltam és lesöpörtem magamat, majd egy széles mosoly kíséretében néztem az ágyban fekvő fiúkra. Adtam egy puszit Luke-nak, majd Simon-t az ölembe kaptam, megpuszilgattam és kivittem a nappaliba. Ott volt Beatrice.-Jó reggelt.-köszöntem udvariasan.
-Neked is. Kérsz kávét?
-Nem kell köszönöm.-leültem az egyik székre.-Meghoztam ezt a rosszaságot.-szembeültettem magammal Simon-t és óvatosan pisze-piszét játszottam az orrunkkal. Ekkor kijött a szobából Luke.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Neked is jót.-mondta mosolyogva Beatrice.-Kávét kérsz?
-Igen, egy nagyon kicsit.-válaszolta Luke. Kitörő mosollyal nézett rám, amint Simon az ölembe ül. Azt hiszem, mind a ketten ugyanarra gondoltunk.
***2015. december 26.***
Majdnem eltelt 10 nap azóta, amióta Allen-ékhez költöztünk. De már most elmondhatjuk, hogy az életünk egy fokkal jobb lett. Sokkal több időt tudunk együtt tölteni Luke-al. A múltkor eszeveszetten berúgtunk a srácokkal. Amire persze nem vagyok büszke, de tinédzser vagyok. Allen nem örült túlságosan, ugyanis másnap reggel alig tudtam felállni a WC mellől. Azt mondta, hogy szégyen, hogy lány létemre így berúgtam. De mondtam neki, hogy tinédzser vagyok. Mondta, hogy többet ne legyen ilyen, de sajnos ezt nem ígérhetem meg neki. Élvezni akarom ezt az egészet addig, amíg csak tudom. Nem sokára megyek az USA-ba és ott fogok fellépni. És mivel ott a korhatár 21 év, ezért egyértelműen nem mehetek majd szórakozóhelyekre felnőtt nélkül. És nem hiszem, hogy lenne, aki elkísérne. Kapok majd magam mellé egy menedzsert, remélem jó fej. Még nem sikerült találkoznom vele, de a napokban valamikor ír, hogy találkozzunk. Várom már.
Pár napja kipattant Liz fejéből az ötlet, hogy mi lenne, ha az egész "család" összejönne egy karácsonyi vacsorára. Anya, apa, a húgom, az öcsém, Allen-ék, Luke és a családja, meg én. Először nem akartam belemenni, mert paráztam tőle meg minden. De végül sikerült rávenniük a többieknek. Allen-ék nem jönnek, mert Beatrice családját mennek meglátogatni. Szóval összesen csak 10-en leszünk, ami kibírható.
-Hol a hajlakk?-kérdezte Luke.
-A fürdőszobában.-válaszoltam egyhangúan.
-De onnan jövök ki és nincsen ott.-lehuppant mellém az ágyra.
-Nem elég most csak a zselé?
-Már nagy a hajam, alig tartja meg a zselé. Az hogy nézne ki, hogyha az ebédlőasztalnál össze-vissza állna?-mutogatta a haját. Nagy sóhajtozások közepette feltápászkodtam az ágyról és kisétáltam a nappaliba. Luke szorosan jött mögöttem. Bementem a fürdőszobába, majd egyből megpillantottam a hajlakkot.
-Itt van előtted, majdnem kiszúrta a szemedet.-fordultam mosolyogva Luke-hoz.
-Tudom.-mosolygott vissza.
-De...-elgondolkodtam.-Akkor minek hívtál be?
-Csak kettesben akartam lenni veled.-kuncogott.
-Luke, de hisz senki sincsen a lakásban rajtunk kívül.-a kezébe nyomtam az üveget.-Itt a hajlakkod. Legközelebb akkor gyere vissza a szobába, ha már kész a hajad. Elég rossz próbálkozás volt.-kacsintottam rá.
-Okés.-mondta reményvesztetten. A szájára adtam egy puszit, majd kimentem az ajtón kívülre. Hallottam, ahogyan a hajlakkos üveget leteszi a mosógépre. Mosolyogva és a fejemet rázva mentem vissza a szobába felöltözni. Ma egy kék színű farmernadrágot veszek fel topánkával és egy fehér pólóval. Nem éppen a legelegánsabb, de nagyon meleg van most ahhoz, hogy elegánsan öltözzek fel. A nyakamba akasztottam a kedvenc nyakláncomat, ami egy óra és a London Eye van benne. Nagyon szép, még a tinédzser korom első éveiben kaphattam valamikor. Felvettem egy egyszerű fehér karkötőt.
-Woha...-Luke tátott szájjal lépett be a szobába.
-Még nem vagyok készen.-mondtam.
-De így is tökéletes vagy. Ahogyan itt állsz...-mondta mosolyogva. Én elnevettem magam.
-Csak éppen nem az alsónadrágodban. Mi?-közeledett felém, majd összeért a szánk. Pár másodperc múlva szétváltunk. Hátat fordított nekem, majd megszólalt.
-Huuu...
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem, nincsen semmi.
-Hol a hajlakk?-kérdezte Luke.
-A fürdőszobában.-válaszoltam egyhangúan.
-De onnan jövök ki és nincsen ott.-lehuppant mellém az ágyra.
-Nem elég most csak a zselé?
-Már nagy a hajam, alig tartja meg a zselé. Az hogy nézne ki, hogyha az ebédlőasztalnál össze-vissza állna?-mutogatta a haját. Nagy sóhajtozások közepette feltápászkodtam az ágyról és kisétáltam a nappaliba. Luke szorosan jött mögöttem. Bementem a fürdőszobába, majd egyből megpillantottam a hajlakkot.
-Itt van előtted, majdnem kiszúrta a szemedet.-fordultam mosolyogva Luke-hoz.
-Tudom.-mosolygott vissza.
-De...-elgondolkodtam.-Akkor minek hívtál be?
-Csak kettesben akartam lenni veled.-kuncogott.
-Luke, de hisz senki sincsen a lakásban rajtunk kívül.-a kezébe nyomtam az üveget.-Itt a hajlakkod. Legközelebb akkor gyere vissza a szobába, ha már kész a hajad. Elég rossz próbálkozás volt.-kacsintottam rá.
-Okés.-mondta reményvesztetten. A szájára adtam egy puszit, majd kimentem az ajtón kívülre. Hallottam, ahogyan a hajlakkos üveget leteszi a mosógépre. Mosolyogva és a fejemet rázva mentem vissza a szobába felöltözni. Ma egy kék színű farmernadrágot veszek fel topánkával és egy fehér pólóval. Nem éppen a legelegánsabb, de nagyon meleg van most ahhoz, hogy elegánsan öltözzek fel. A nyakamba akasztottam a kedvenc nyakláncomat, ami egy óra és a London Eye van benne. Nagyon szép, még a tinédzser korom első éveiben kaphattam valamikor. Felvettem egy egyszerű fehér karkötőt.
-Woha...-Luke tátott szájjal lépett be a szobába.
-Még nem vagyok készen.-mondtam.
-De így is tökéletes vagy. Ahogyan itt állsz...-mondta mosolyogva. Én elnevettem magam.
-Csak éppen nem az alsónadrágodban. Mi?-közeledett felém, majd összeért a szánk. Pár másodperc múlva szétváltunk. Hátat fordított nekem, majd megszólalt.
-Huuu...
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem, nincsen semmi.
-Csak olyan jól csókolsz, hogy már nem bírtam tovább.-amint meghallottam, hogy mit mondott, a homlokomra csaptam. Mosolyogni kezdtem.
-Akkor ezentúl csak pár másodperces csókjaink lesznek?-kérdeztem nevetve.
-Lehet, hogy jól szórakozol rajta...
-Szerintem vicces.
-Örülök, hogy jól szórakozol.
-Fordulj vissza, had öleljelek meg.-eleget téve a kérésemnek, megfordult és meg egyből átöleltem.-Nem akarlak elveszíteni soha.
-Én sem téged.
-Szeretlek a Holdig, meg vissza.
-Én meg szeretlek a Marsig, meg vissza.-mondta. Hallottam a hangjában, hogy egy kicsit mosolyog.
-Na, menjünk.-elengedtem, erre ő is.
-Várj, még a felsőt átveszem.-mutatta a mutató ujját.-Egy perc.-levette azt a fekete pólóját és a kockás ingjét és egy másodper alatt egy fehér pólóra cserélte azokat.
-Vedd át a nadrágodat is!-utasítottam. Furcsán nézett rám.
-Miért?
-Nehogy már olyan nadrágba gyere egy családi vacsorára, aminek a térdénél ki van szaggatva.
-De...-kezdte a mondatot, de félbeszakítottam.
-Nincsen de, meg semmi féle kifogás sem. Át kell venned.-közöltem vele határozottan. Durcás arcot vágott, majd a szekrényéből előkeresett egy kék színű farmert. Amíg azt felvette, addig kifestettem a szempillám és gyorsan kifésültem a hajamat.
-Indulhatunk.-mondta unottan. Rá pillantottam, majd a bólogatva megszólaltam.-Hogy nézek ki?-kérdeztem, majd Luke-ra pillantottam, aki éppen a poharából ivott.
(a kép forrása: weheartit)
-Ugye, hogy jobban nézel ki?-mosolyogtam rá.
-Igen, nagyon...-bólogatott. Láttam rajta, hogy nem örül annak, hogy átöltöztettem.
-Ne haragudj rám, de nem akartam, hogy úgy menj. Ahogyan a koncertekre szoktál.
-Nem baj, végül is igazad van. Tényleg nem egy vacsorához illik az előző öltözetem. Ez jobban illik egy családi vacsorához, mint a másik nadrágom.
***
Körülbelül egy fél órája érkeztünk meg Lizz-ékhez. Bementünk a lakásba. Mindenki köszöntött mindenkit. Lizz most elég kedves volt hozzám, amit eléggé furcsálltam. És anya is eléggé jól megvolt Luke-al, amit még jobban érdekesnek tartottam. Nem tudom, mi történt velük, amitől ennyire megszerettek minket. Pár nappal ezelőtt még szét akartak minket szakítani. Bár lehet, hogy most is azt akarják még. Sőt...az első húsz percben már megpróbáltak távol tartani minket egymástól.
-Gyere egy kicsit szívem.-mondta anya.
-Most akartam beszélni Luke-al.-mondtam unottan. Erre anya megfogta a kezemet és elkezdett húzni az egyik szoba felé. A poharamból a víz fele kilötybölődött.
-Most nem fogsz beszélni vele. Mégis, hogy képzeled, hogy csak így elköltözöl vele?
-Még mindig itt tartasz? A családban maradtam és amúgy is, amióta elköltöztünk egy jó pár dolog más lett. Például végig tudjuk aludni az éjszakákat. Vagy mondjuk senki sem szól ránk, ha az étkezőasztalnál megfogjuk egymás kezét. Ha a fürdőszobában csókolózunk.-mondtam mindent sorjában. Anya csak az alsó ajkába harapott.-Látod anya, ez a baj. Hogy mindig ki akarsz bújni a válaszadásból. Hogy mit miért tettél, sohasem akarsz rá válaszolni. Csak egy gyors kérdés még. Mit utálsz annyira Luke-ban?
-Nem hozzád való kislányom.
-Azt majd én tudom, hogy ki a hozzám való és ki nem. Persze, amíg a suliba jártunk, addig semmi bajod nem volt vele. De amióta "híresek" lettünk, azóta ez megváltozott. Mi lett más azóta? Megváltoztunk, vagy mi?
-Nekem nem Luke-al van bajom. Ezt jó lenne ha megértenéd.-mondta idegesen anya.
-Akkor mégis mi a bajod, ha nem Luke?-kérdeztem nevetve.
-Csak gondolkozz egy kicsit és majd rájössz.-a mutató ujját közel tette arcomhoz, majd itt hagyott. Én megilletődve néztem hűlt helyét. Utánafordultam és szólásra nyitottam a számat, de inkább hagytam, hagy menjen.
Lizz mondta, hogy üljünk le, mert kész a vacsora.
-Még fő a tészta.-mondta Lizz.-De levest lehet enni.
-Én megyek iszok egy kis vizet.-jelentette ki Luke.
-Én is.-mondta anya.
-Hozok neked.
-Nem kell Luke, kedves vagy, de nem kell. Szeretem magamnak tölteni a vizet.-mosolygott anya. Kicsit furcsának találta,, hisz anya szereti, ha megcsinálják helyette a dolgokat. De úgy voltam vele, hogy mindegy.
Elkezdtük enni a levest. Az első pár kanál nagyon finom volt. Pont kellemes. Nem forró és nem is hűvös, pont jó.
Gondolkodásmenetemet a tűzhelyen lévő fazék törte meg. Össze-vissza zörgött. És én arra kaptam oda a fejemet, ahogyan anya véletlenül leüti a lábast, amiből kiömlött a forró víz egyenesen Luke kezére.
-Gyere egy kicsit szívem.-mondta anya.
-Most akartam beszélni Luke-al.-mondtam unottan. Erre anya megfogta a kezemet és elkezdett húzni az egyik szoba felé. A poharamból a víz fele kilötybölődött.
-Most nem fogsz beszélni vele. Mégis, hogy képzeled, hogy csak így elköltözöl vele?
-Még mindig itt tartasz? A családban maradtam és amúgy is, amióta elköltöztünk egy jó pár dolog más lett. Például végig tudjuk aludni az éjszakákat. Vagy mondjuk senki sem szól ránk, ha az étkezőasztalnál megfogjuk egymás kezét. Ha a fürdőszobában csókolózunk.-mondtam mindent sorjában. Anya csak az alsó ajkába harapott.-Látod anya, ez a baj. Hogy mindig ki akarsz bújni a válaszadásból. Hogy mit miért tettél, sohasem akarsz rá válaszolni. Csak egy gyors kérdés még. Mit utálsz annyira Luke-ban?
-Nem hozzád való kislányom.
-Azt majd én tudom, hogy ki a hozzám való és ki nem. Persze, amíg a suliba jártunk, addig semmi bajod nem volt vele. De amióta "híresek" lettünk, azóta ez megváltozott. Mi lett más azóta? Megváltoztunk, vagy mi?
-Nekem nem Luke-al van bajom. Ezt jó lenne ha megértenéd.-mondta idegesen anya.
-Akkor mégis mi a bajod, ha nem Luke?-kérdeztem nevetve.
-Csak gondolkozz egy kicsit és majd rájössz.-a mutató ujját közel tette arcomhoz, majd itt hagyott. Én megilletődve néztem hűlt helyét. Utánafordultam és szólásra nyitottam a számat, de inkább hagytam, hagy menjen.
Lizz mondta, hogy üljünk le, mert kész a vacsora.
-Még fő a tészta.-mondta Lizz.-De levest lehet enni.
-Én megyek iszok egy kis vizet.-jelentette ki Luke.
-Én is.-mondta anya.
-Hozok neked.
-Nem kell Luke, kedves vagy, de nem kell. Szeretem magamnak tölteni a vizet.-mosolygott anya. Kicsit furcsának találta,, hisz anya szereti, ha megcsinálják helyette a dolgokat. De úgy voltam vele, hogy mindegy.
Elkezdtük enni a levest. Az első pár kanál nagyon finom volt. Pont kellemes. Nem forró és nem is hűvös, pont jó.
Gondolkodásmenetemet a tűzhelyen lévő fazék törte meg. Össze-vissza zörgött. És én arra kaptam oda a fejemet, ahogyan anya véletlenül leüti a lábast, amiből kiömlött a forró víz egyenesen Luke kezére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése